Szüléstörténet 113, Máté baba

A várandósságom 7. hónapjában kezdtünk el férjemmel járni az Örömteli szülés felkészítő tanfolyamra, ami a Hypnobirthing programon alapul. A kezdés pont egybeesett nálam a munkám befejezésével, így teljesen át tudtam magam adni a befelé figyelésnek és a napi, majd naponta többszöri gyakorlásnak. Azt éreztem mintha most, 33 évesen, tanulnám meg a belső nyugalmat, amire egészen biztosan gyakran szükségem lesz anyaként. És amire talán mindenkinek szüksége van gyerek nélkül, gyerekkel egyaránt. A tanfolyam párkapcsolati szempontból is nagy élmény volt, segíti a kölcsönös egymásra figyelést és a másikra hangolódást. Kíváncsisággal, bizsergő izgalommal vártuk a szülést tudván, hogy életünk legfontosabb napja lesz.

Az egészséges, gyönyörű kisfiunk érkezése végül kissé máshogyan alakult, mint ahogy elképzeltük; a szülés sajnos kevésbé sikerült “hipnosra” inkább hálás szülésnek nevezném. Aug.18-án töltöttem a terminust, tényleg érezhető volt ahogyan a környezet már hetekkel a kiírt dátum előtt sürgeti az embert. Ez feszültté tett, de csináltam a napi gyakorlásokat, és erősítettem magamban, hogy a babám eldönti mikor szeretne jönni.
Aug.19-én reggel bementünk egy UH-ra, terveztük, hogy utána mit csináljunk még aznap. Az UH-n az látszott, hogy a hetek óta szépen beállt, koponyavégű babánk kimozdult, és a fejecskéje helyett a köldökzsinór került a szülőcsatorna elé. Az orvosunk elmondta, hogy ha ilyen helyzetben magától indul meg a szülés akkor az veszélyes lehet, könnyen oxigénhiányos állapot alakulthat ki.A szülésznőmnek már az aznapi ctg sem tetszett annyira, tehát döntenünk kellett, hogy várunk hátha újra jó helyen lesz a baba számolva a kockázatokkal vagy maradunk a kórházban, és császármetszés lesz. Úgy éreztük, hogy nem akarjuk semmilyen veszélynek kitenni a kisbabánkat, szóval a műtét mellett döntöttünk. Hosszasan várakoztunk amíg megérkezett nekem a választott vér az OVSZ-ből, ez alatt többnyire kettesben voltunk egy szülőszobában és elbúcsúztunk a természetes szülésünktől, amit olyan nagyon vártunk. A szavaidat arról, hogy a legfontosabb egy egészséges kisbaba és anyuka hazatérése folyamatosan a fejemben mantráztam, és elfogadtuk a helyzetet. Készen álltuk erre a váratlan fordulatra is. A kisfiunkat a műtét alatt rögtön odahozták hozzám, potyogtak a könnyeim a gyönyörűségtől, utána az apukáján pihent 20-30 percet, aztán rám tették, szóval valamiféle aranyóránk nekünk is volt, bár minden kicsit másképp alakult ez is. A babánk remek paraméterekkel jött világra, erős, csodaszép fiúcska. (Hozzám képest pedig jó nagy baba lett.) Szerencsére én gyorsan gyógyulok, és jól bírtam a műtétet meg az összes járulékos kellemetlenséget. A műtét örökre nyomot hagy a testemen, de boldogan és büszkén nézem majd a heget, ami segített életet adni.
A masszást, a légzést és sok szuper tanult dolgot nem tudtuk sajnos felhasználni ugyan a nagy napon, de nincs olyan perc hogy ne adnék hálát, hogy nem alakult ki krízis helyzet a nem várt komplikáció miatt. A rendszeres meditáció és hála gyakorlatok biztosan támogattak minket, a tudatos felkészülésnek köszönhetően ez beépült a mindennapjaimba!
Kicsit hiányérzetem van, mert annyira szerettem volna átélni a szülést a maga teljességében, de remélem, sikerülhet ez még az életben!
Örülök, hogy megismertük a hipnoszülés módszerét, sok szeretettel gondolunk Rékára!