Szüléstörténet 119, Dóri baba

Előzmény: két program császár, 2015.08 és 2017.02
Nem volt problémamentes várandósság az enyém, magzatvizcsorgás gyanújával feküdtem 3 hetet egy teljesen idegen kórházban, a lakhelyemtől távol, aztán terminus vége előtt 2 héttel az orvosom befektetett a kórházba, kevés magzatvíz miatt. A terv az volt, hogy a végéig ott maradok, de minden ctg tökéletes volt, a kórháztól gyalog 5 percre laktam, túl sokat nem tudtam pihenni, úgyhogy 4 nap elteltével saját felelősségre hazamentem. Onnantól kezdve minden reggel ctg-re jártam.

Májusban végeztem, vagyis inkább végeztük el az Örömteli szülés tanfolyamot. A két lány mellett nem volt túl sok időm gyakorolni, de minden tőlem telhetőt megtettem az ügy érdekében..
2019.06.12, aznap káosz volt az esti fektetés a lányokkal, amit meglepően nyugodtan kezeltem, bár kicsit kiakadtam hogy későn tudok lefeküdni, és keveset tudok majd pihenni. Ez meg is történt, ugyanis hajnali 2kor fájásokra ébredtem. Olyan enyhe menstruaciós görcs szerűség volt, amire még gyógyszert nem vettem volna be alap esetben, de már fetrengtem volna..most vígan elszámolgattam, és tudtam hogy ez az lesz. Aludni nem hagyott, de nem is rendszereződött túlságosan, 10 perc, negyed óra volt egy egy fájás között és 1-2-3 percig tartott. Hajnali 6kor hívtam a szülésznőm, hogy akkor most indulunk, mondta ő is indul. Jól esett a hajnali friss levegő, becsoszogtunk a Szent Imre Kórházba kézenfogva❤️
Ctg, vizsgálat ( ahol a kedves ügyeletes orvos tágra nyílt szemekkel kérdezte meg hogy ugyan miért nem toltak már be engem a műtőbe a két császár előzményemmel, mire hatalmas mosollyal közöltem vele “mert szülni jöttem!” ) bő két ujjnyi. Az én drága szülésznőm is berobogott, megbeszéltük hogy óránként jelentkezzek ctg-re, de menjek ki a friss levegőre, sétáljak. Délelőtt meg a kórház melletti játszótérre is kimentem a lanyokhoz, bár akkor már elég görnyedős volt a szitu.
Az étteremben az ebédet már nem tudtam megenni, mert nem volt kényelmes ülni, úgyhogy visszamentem a kórházba. Elég szépen elindult a buli, már a gép is kimutatta a fájásokat. 5-kor foglaltuk el a szülőszobát. Nagyjából azonnal beültem egy kád vízbe, ctg állandóan rajtam volt, de nem volt zavaró. Fél 7-kor elfolyt a magzatvíz a kádban. A fájások innentől kezdve durvultak, többe kevésbé sikerült átlélegezni őket, bár itt már veszítettem az erőmből és kitartásomból, hiszen több mint 16 órája fent voltam már. Közben volt egy két vizsgálat, sajnos nem tágultam tovább, illetve a hátra hajló méhem miatt a méhszájam is hátrafelé volt, szóval vajúdni is kellett fejjel lefelé😅💪🏻 19-22 óráig sajnos semmi nem történt, itt már kontrollálhatatlan volt a fájdalom, el voltam keseredve hogy nem történik semmi odabent, könyörögtem a férjemnek, csináljanak valamit, mert elviselhetetlenül fáj. Állva voltam csak képes kibírni egy-egy fájást, nagyon sűrű volt és nagyon hosszú. Nálam nyilván a heg épsége volt első sorban a fő szempont, ezt a vajúdást kihúzták, majd az orvosom döntött, kaptam EDA-t. Megváltás volt, mert nagyjából egy óra alatt eltűnt a méhszáj, és már éreztem is a tolófájásokat. Ott már extázisban voltunk, hogy mindjárt vége. 10-12 tolófájás után megszületett VBA2C Dóri 3990gr és 55 cm, gátvédelemmel.
Életemet egyik legszebb élménye volt amikor rámtették, sírtam én akkor már mindenért, de főleg azért mert sikerült amit megálmodtam: MEGSZÜLTEM a harmadik kislányomat ❤️

Réka azt mondta a tanfolyamon, hogy mindent el kell fogadni, ami történik, nem szabad mérgesnek lenni semmilyen esemény miatt, meg kell bízni a körülöttem lévő személyekben, és elfogadni a döntéseket. Mert az értünk van. Hálás vagyok minden- a tanfolyamon kapott- információért, mert ezek is segítettek abban hogy véghez vigyük, amit szerettünk volna. Az is biztos, ha nincs a férjem, vagy a szülésznő és az orvos, én feladom. Ez a HÁRMAS segített engem végig ezen a hosszú úton, aminek csodálatos öröm volt a vége .
Köszönöm orvosomnak Dr. Sziller Istvánnak, szülésznőmnek Nyulas Jolánnak, férjemnek és szülésfelkészítőmnek Kuharcsik Rékánaka segítséget, hogy átélhettem ezt is.