Szüléstörténet 128, Ambrus baba

A mi történetünk, az első gyermekem megszületésétől kezdem és elvezetem a harmadikig, mert így teljes szerintem a történet.

Az első gyermekünk 2014 novemberében született sürgősségi császármetszéssel, melynek tényleges okait sajnos a mai napig nem tudjuk, nem értjük. A császármetszés nem sikerült jól, majdnem 12 óráig nem láttam a kisfiamat szülés után és többször is újra kellett nyitni a vágást a hasamon. Utána jött egy kisebb szülési depresszió. Én előtte a szülésre sosem így gondoltam, ahogy velünk történt. Testképzavarom is lett.

De férjemmel tudtuk, hogy mielőbb szeretnénk második babát és 2015 decemberében már tudtuk, hogy úton is van. Akkor mindenki azt mondta, hogy ilyen hamar csak császárral lehet szülni császár után.

Szerencsére nővérem is 2016-ra várta babáját – 3 hónappal járt előttem – és Ő mesélte, hogy jár a Hypnobirthing tanfolyamra, ami milyen jó és nagyon meg van elégedve a nőgyógyászával és a szülésznőjével, miért nem megyek el hozzájuk én is és beszélem végig a természetes szülés lehetőségét. Az orvos, akinél első gyermeket szültem nem támogatta a természetes szülést. Éreztem, hogy szeretnék minden tőlem telhetőt megtenni, hogy meg tudjam szülni második gyermekem természetesen, ha mégse sikerülne, legalább azt mondhatnám nem rajtam múlt, és így a lelkemnek jobb lenne.

Így felkerestem a nővérem által ajánlott dr. Kelemen Csaba orvost és Kelenvölgyi Anikó szülésznőt, akik mind a ketten támogattak, hogy megpróbálhatom a természetes szülést 20 hónapra a császártól, természetesen, ha minden optimálisan alakul. Ezek után elmentünk férjemmel az “Örömteli szülés” szülésfelkészítő tanfolyamra, ahol megkaptuk Réka által a hipnoszülés tudását és a támogatást szintén. Minden nap gyakoroltam a vizualizációt, relaxáltam a hanganyagokra és amennyit csak tudtam kismama jógáztam.

Elérkezett lányunk születésének napja – pont a kiírt napon indult be a szülés. Otthon 10 perces fájások kezdődtek, elővettem a hanganyagot és relaxáltam, befele fordultam. A fájások gyorsan átváltottak 5 percesre, indultunk a kórházba. Lányunk 4-5 óra alatt megszületett teljesen természetesen, gátvédelemmel. A bent töltött idő alatt hallgattam a megerősítések a szüléshez hanganyagot és a nyíló rózsára gondoltam. Annyira hihetetlenül csodálatos élmény volt a szülés és hogy utána folyamatosan a gyermekemmel lehettem, hogy tudtam ezek után csak így szeretnék babát világra hozni.

2019-ben megtudtuk, hogy érkezik harmadik babánk, biztosak voltunk, hogy mindent ugyanúgy szeretnénk, mint 2016-ban lányunk születésénél. Bejelentkeztünk Rékához a férjemmel a szülésfelkészítőre, ami így második alkalommal is nagyon hasznos volt. 3 év nem sok idő, de épp elég ahhoz, hogy az emlékeinket fel kellett, hogy frissítsük. Még elszántabban gyakoroltam, mint lányomnál. Napi kétszer végig hallgattam a hanganyagokat, vizuáltam és hálát adtam mindennek, amit az élettől kaptam. Továbbra is szorgosan jógáztam és sokat sétáltam gyermekeimmel, amikor csak tehettem. Az orvos és szülésznő esetében sem merült fel kérdés bennem, Dr. Kelemen Csabára és Anikóra már a terhességem elejétől kezdve bármiben számíthattam.

Elérkezett a 39-ik hét és egyre gyakoribbakká kezdtek válni a derék fájásaim, hétfőn voltak az első menstruációs jellegű derék fájások (még enyhébbek), melyekre egyre jobban sűrűsödtek és mélyültek egész péntek reggelig. Péntek reggel 9 körül mondtam férjemnek, hogy egyre jobban fáj a derekam, ezért veszek egy meleg tusolófürdőt, hogy enyhítsek rajta. Bementem a meleg víz alá, ringatóztam és nyíló rózsára gondoltam, majd elkezdtek jönni a fájások, ekkor a férjemet kértem, hogy számoljon. Elég gyorsan rájöttünk, hogy rendszeres 4 perces összehúzódások vannak, ezért egy 9:45-kor felhívtam a szülésznőmet, Anikót, hogy mi legyen. Az Ő tanácsára elindultunk be a János Kórházba, ahova megérkeztünk 10:45-re, mivel már bő 3, majdnem 4 ujjra nyitva voltam, ezért 11:00-kor burkot repesztettek és 12:15-re megszületett kisfiúnk. A szülés szerencsére mindentől mentes volt és gátvédelemmel sikerült megszülnöm harmadik gyermekünket is. A köldökzsinórnál megvártuk míg a pulzálás elállt, utána vágta csak el a férjem, addig a babánk végig rajtam feküdt. Az aranyóra a miénk volt a szülőszobán, ahol kisfiúnk már tudott is szopni. Ismét csodálatos élményt kaptam. Amikor leértünk a csecsemős részlegre ösztönösen magamhoz öleltem Anikót, hogy segített nekem abban, hogy megkapjam azt az élményt, amire mindig is vágytam.

Itt szeretném megköszönni Kelenvölgyi Anikó, Kuharcsik Réka és Dr. Kelemen Csabának a támogatást, a segítséget és az örök optimizmust, amivel kétszer is végig kísértek miket a terhesség és a szülés alatt. Köszönjük, hogy életünk legcsodálatosabb élményeiben a társaink voltak, sohasem lehetünk elég hálásak, hogy megismerhettünk Titeket!