Szüléstörténet 138, Zalán baba

Mi a férjemmel Zolival januárban vettünk részt az Örömteli szülés tanfolyamon. Első alkalommal személyesen, majd a második alkalommal már online Angliából. Akkor voltam 24 hetes kismama. Nagyon hasznosnak találtuk a tanfolyamot mindketten. Én mindvégig tudatosan készültem a szülésre, gyakoroltam a meditációkat, a légzést, jógáztam, sportoltam, pozitív képeket raktam ki a szobában, könyveket olvastam a témában.

Nekem a tanfolyam óriási önbizalmat és megerősítést adott, hittem és hiszem, hogy mi nők képesek vagyunk mindenféle orvosi aszisztálás nélkül gyermeket szülni. Isten erre teremtett minket.

Szerencsére Angliában lehetőségem is volt a “zavartalan” szülésre. Leírtam a szülési tervemben, hogy természetes szülést szeretnék, fájdalomcsillapítók nélkül, nem szerettem volna rendszeres méhszájvizsgálatot és nyugalomban, félhomályban szeretnék vajúdni. Ezt mind tiszteletben is tartotta az ügyeletes szülésznő.

Aprilis 30-ra voltam kiírva, de a baba érkezésének még semmi jele nem volt mikor betöltöttem a 40. hetet. Angliában 41+5 napig várnak a szülésindításig, amit én nagyon el akartam kerülni. Kaptam is időpontot a 40 hetes vizsgálatom alkalmával 41+5 nap reggel 8 órára. Ez eléggé idegessé tett és minden nap azt reméltem végre az lesz a nagy nap. Eltelt még egy hét és a 41 hetes vizsgálaton felajánlotta a midwife, hogy ad egy “sweep”-et (ennek nem tudom a magyar megfelelőjét) és akkor hátha beindulnak a dolgok. Én ezt visszautasítottam és kértem, hogy ha nem jön a baba a következő napokban akkor a 41+4. napon próbáljuk meg a sweep-et.

Aznap este (tehát a 41. hetet töltöttem) eltávozott a nyákdugóm. Ennek nagyon megörültem. Ez egy keddi nap volt. Szerdán semmi… utána csütörtök éjjel kezdtem érezni menzesz szerû görcsöket, ami miatt nem sokat aludtam. Pénteken egész nap jöttek a hullámok rendszertelenül. Éjjelre már egész felerősödtek és a férjemmel hajnal 1-kor úgy döntöttünk bemegyünk a kórházba. Ott megvizsgáltak, de csak 1cm volt a méhszáj így hazaküldtek. Ettől nagyon elszomorodtam. Egész éjjel nem aludtam már 2. alkalommal. Nagyon fáradt voltam. Másnap délelőtt 10-re visszamentünk a kórházba, a midwife ekkora igérte, hogy ha még mindig nem lesz baba akkor megpróbáljuk a sweep-et. Ezt el is végezte és adott egy kis lelki megerősítést mert ekkor már nagyon-nagyon fáradt voltam. Hazaküldött és azt javasolta, hogy üljek egy kád meleg vízbe, szerinte ma este már szülni fogok.

Otthon beleültem a vízbe, jöttek a hullámok, majd a fitt labdán is vajúdtam, a férjem forró borogatást tett a derekamra, hallgattuk a relaxációs zenét. Majd egyszer csak hányingerem lett és hánytam kétszer is. Ekkor döntöttünk úgy, hogy most már tényleg menni kell a kórházba. Szombat este 6 órakor megérkeztünk és megvizsgáltak 4cm volt a méhszájam tehát el is foglalhattuk a szülőszobát. Nagyon örültünk! Végre! Hamarosan találkozhatunk a kisbabánkkal.

A szobában félhomály volt, hallgattuk ott is a kellemes zenét, nem zavartak minket. Eleinte a fitt labdán üldögtem, aztán elkezdtem járkálni és guggolni, ettől jöttek is a rendszeres összehúzódások. Egy idő után már olyan intenzívvé váltak, hogy a medencében vajúdtam tovább. Ott is ösztönösen mozogtam, köröztem a csípőmmel amitől folyamatosam jöttek az összehúzódások. Itt már teljesen elvesztettem az időérzékem, már nem kommunikáltam, befelé fordultam, a férjem minden egyes hullámnál maszirozta a derekam. Nélküle nem bírtam volna végig csinálni és ezért nagyon hálás vagyok neki. A hátamban éreztem nagyon erősen a az összehúzódásokaz. Ekkor már sûrûn jöttek és tovább tartottak. Majd egy nagyon furcsa időszak következett. Hirtelen elmúltak a “fájdalmak” nem történt semmi (azt nem tudom milyen hosszan). Utólag visszagondolva ez volt a “pihenő időm” amiről olvastam is előtte, de akkor nem tudatosult bennem. A szülésznő győzködött, hogy most már itt az ideje szülni, de én nem éreztem tolófájdalmakat. Itt sajnos úgy éreztem sürgetve vagyok. Úgy gondoltam nem bírom tovább, kimerült voltam. Vízben szerettem volna szülni eredetileg, de úgy döntöttem ott nem fog menni és inkább kimegyek. A szülőszékhez mentünk, férjem mögöttem támogatott.

Elindult a szülés, igaz megmondom őszintén nem nagyon éreztem erős tolófájdalmakat csak a szülésznő aszisztálására kezdtem nyomni minden erőmmel. Azt javasolta itt már ne alkalmazzam a légzést, amit a tanfolyamon tanultam (ami egyébként a vajúdásom alatt végigsegített és semmilyen fájdalomcsillapítót nem kellett kérnem!) hanem bizony nyomjak. A baba még burokban volt erre azt javasolta a szülésznő, hogy burkot repeszt, hogy kicsit meggyorsítsa a folyamatot. Ekkor közölte, hogy egy kicsit zöldes a magzatvíz és az ágyra mentünk, ahol utána azt mondta egy kicsit muszáj, hogy megvágjon és ezzel meg is született Zalán.

A mellkasomra helyezték, férjemmel csodáltuk, megkönnyebbülés volt végre.

Csak örömöt és megkönnyebbülést éreztem, hogy véghez vittem, amit elterveztem és természetes úton sikerült világra hoznom a kisfiúnk, mindenféle beavatkozás és gyógyszerek nélkül. Végtelen boldogságot éreztem! 10-15 perc után Zalánt rám helyezték és azóta szopizik egyébként tehát az is nagyon jól megy.

Végtelenül büszke vagyok magunkra, hogy meg tudtuk csinálni. Valóban természetfeletti élmény volt!

Szeretnénk szívből megköszönni neked a tanfolyamon tanultakat.

Köszönjük Réka!