Szüléstörténet 140, Matyi baba
Szerencsés vagyok, mert…
Olyan emberek között lehetek, akikkel a várandósságom is nyugodt, kétségektől mentes lehetett. Nem mondom, hogy soha nem jelent meg bennem egy kis félelem, vagy pánik. Hiszem, hogy nem is ez számít. Az számít, hogy amikor ezek ritkán megjelentek, akkor rögtön, egyrészt a saját tudásomból, másrészt abból a támogatásból amit másoktól kaptam, megszülethetett az a biztos nyugalom, hogy minden, de minden rendben lesz.
Így aztán azon leendő édesanyák táborát erősítettem, akik cseppet sem aggódnak mondjuk egy kötelező genetikai vizsgálat előtt. Vagy mikor négy hónapos várandósan a Tátrába kívánkoztam túrázni, nem kevés szintet, meg sem fordult a fejemben, hogyha figyelemmel vagyok a testem és a babám jelzései felé, akkor baj lenne. Teljes bizonyossággal tudtam, hogy a babám végig rendben lesz a pocakban, ott van a legbiztonságosabb helyen.
És így is lett.
Szerencsés vagyok, mert…
Egy kedves barátnőmtől hallottam a Hypnobirthing módszeréről. Amikor Réka oldalát felkerestem, nagyon tetszett már a név is. Örömteli szülés. 🙂 Réka tanulmányait sorra olvasva pedig biztos voltam benne, hogy ott a helyem. A tanfolyam csodás volt, megannyi pozitívumát említhetném. Olyan lágysággal és kedvességgel beszélt, hogy már az oldó volt. Nekem az első alkalomtól az utolsóig egy nagy oldás volt az egész, és a végére úgy éreztem, hogy minden megerősítést megkaptam amire szükségem volt.
Így lelkesen gyakoroltam a relaxációt. Meg kell mondjam, hogy már az, ahogy Réka beszélt a hangfelvételen, már az szinte kisimítja az embert. A légzéstechika pedig különösen jól esett minden nap.
Köszönöm, hogy nemcsak a női finomságoddal vezettél minket végig a tanfolyamon, hanem azzal bölcs tudással is, amely minden információt átad, úgy ahogyan ott és akkor helye van.
Szerencsés vagyok, mert…
A női kör, akikkel rendszeresen összegyűltünk meghallgatni, segíteni egymást, feledhetetlen támogatást nyújtott: köszönöm nekik azt a napot, amelyen nekem és a kisfiamnak azt a csodás “aranykapu” szertartást szervezték. A tudat, hogy ennyi nő szőtte bele minden tapasztalatát és jókívánságát a szülésig karomon lévő fonatba, felemelő érés. A szülés napján pedig mindenki meggyújtotta a saját mécsesét értünk, jelezvén hogy gondol ránk, küldi a támogató női erőt.
Szerencsés vagyok mert…
Ezzel a háttérrel indulhattam szülni! 🙂
Azért akadt kellemetlenség is: nálunk a konyha felújítása még nem volt készen. Megkértem a kisfiamat a pocakomban, hogy legyen oly kedves, ha neki is megfelel, akkor várja meg, és utána bújjon elő. Matyi már akkor jó baba volt: a kiírt időpont előtt egy héttel, péntek este felkerült a konyhapult, szombat reggel pedig megérkeztek az első fájások.
Március 7-én , reggel 7-kor azzal keltem hogy nekem ma reggel, most azonnal el kell mennem a férjemmel reggelizni az 5 percre lévő kávézóba, és ennem kell egy hatalmas szendvicset, inni valami meleg italt. Nem tudom miért, de megyünk és kész. Aztán mikor a kávézóban éreztem az első fájásokat, akkor tudtam, hogy a szervezetem megintcsak okos volt, gondoskodott róla hogy a kezdésnél feltankoljak energiával.
Otthon szépen beültem a melegvizes kádba, lazítottam, alkalmaztam a tanfolyamon tanult módszereket.
13 órakor mentünk be végül a kórházba. Megvizsgált az ügyeletes orvos, és azt mondta 1 centire vagyok kitágulva, de a fájásaim alapján ez szülés lesz, csak még eltart egy darabig, majd olyan éjszaka lesz ebből baba. CTG-re kötöttek hogy megnézzék hogy alakul. Az nappalos ügyeletes szülésznő megjegyezte, hogy ezek még alig fájások, majd ha rendes fájásaim lesznek, akkor megtudom mi az az igazi méhnyak tágító fájás. Majd mikor felhívták a fogadott doktorom, kiderült hogy nem tud bejönni, a fogadott szülésznőm pedig már előre szólt, hogy aznap neki muszáj vidékre utaznia, sajnos nem lesz, ezzel tisztában voltam.
Mondanom sem kell, hogy ezek azért elszomorítottak, utána stagnáltak a fájásaim, megrekedt a folyamat.
Emlékeztem arra amit Réka a tanfolyamon említett: mikor a kismamák bemennek a kórházba, sokszor megesik, hogy a vajúdás belassul, néha megáll.
Amikor beküldtek egy kórterembe egy másik anyuka mellé vajúdni, akit előző nap császároztak, akkor elhatároztam, hogy rám ez bizony nem lesz ilyen hatással, én szülök, az én testem, ha hagyom megtörténni és nem engedem hogy mások negatívan hassanak rám, akkor biztosan jó irányt vesz a folyamat.
Bementem a zuhany alá, és a párom addig bíztatott, kérdezgetett, hogy mi bánt, míg minden aggodalmamat kimondtam, majd újra a bennem zajló folyamatra tudtam koncentrálni. Így hát mikor visszamentünk a szülőszobára, hogy szerintünk vizsgáljanak meg, mert erősödtek a fájásaim, akkor már 5 centire voltam tágulva. Nagyon megörültem, hogy sikerült függetlenítenem magam midnen hátráltató tényezőtől, elengednem magam.
6 centinél burkot repesztettek, utána minden felgyorsult. Annyira emlékszem, hogy 8 centinél én már azt éreztem, úgy nyomnék. Nemsokára felfektettek az ágyra, és nagy meglepetésemre ők is ezt mondták, nyomjak ha jön a fájás. Pont ugyanazt a módszert javasolták, mint Réka a tanfolyamon, így gyorsan, pár tolás után, teljes gátvédelemmel, 22:42-kor, nagy meglepetésemre már a mellkasomon csodálhattam Matyit, a kisfiamat.
Szintén nagy meglepetésemre se magzatmáz, se vér nem volt rajta, pedig azonnal a mellkasomra helyezték. Maga volt a csoda, alig sírt, hihetetlen gyorsan megnyugodott, szemlélődve figyelte azonnal a világot. 2 békés órát tölthettünk így vele, feledhetetlen érzés, ahogy a pici puha teste ott szuszogott rajtam, vagy ahogy először a szemembe nézett.
Szerencsés vagyok mert…
Ugyan a fogadott orvosom, szülésznőm nem volt jelen, az ügyeletes orvos és az esti műszakos ügyeletes szülésznők nagyon kedvesek voltak. Profin és gyorsan végezték a háttérben a dolgukat, észre se vettem hogy már a kitolási szakasz jön. Külön köszönöm annak a szülésznőnek, aki a pont megfelelő pillanatokban mélyrehatóan a szemembe nézett, és valami olyan nyugodt de hatalmas őserőt láttam benne, amire pont szükségem volt, mikor jön a tornádó.
Utólag gondoltam bele, hogy még csak meg sem említették az epidurált, vagy az oxitocin. Pedig nem ismertek, nem tudhatták hogy a lehető legtermészetesebb szülésre vágyom (mi meg a nagy koncentrálásban nem is mondtuk nekik), mégis tökéletesen biztosították számomra.
Szerencsés vagyok, mert…
Olyan férjem van, aki az egész vajúdás alatt csillogó szemekkel nézett rám, minden szavával őszintén dícsért, tartott mikor kellett. Az egész vajúdás alatt csak állni tudtam, a fájásoknál pedig egyszerűen muszáj volt beleguggolnom. Az ő férfi megtartó ereje hatalmas segítségnek bizonyult. És nem csak a férfierő, hanem az a szelíd és lágy gondoskodás, amivel segített nekem az elakadt folyamatot kimozdítani, újra csak magamra figyelni. Olyan volt ő, mint egy dúla, ebben biztis vagyok. Köszönöm kedvesem!
Minden nőnek javaslom, hogy ha a kedvesében ott van a megfelelő hozzáállás csírája, vigye el a magával a tanfolyamra Rékához! Ha megajándékozzuk őket a bizalmunkkal és felvértezzük őket a megfelelő technikával, akkor valóban hatalmas segítséget nyújtanak a szülés életet adó csodájában, ők is megtáltosodnak.
Matyi baba pedig azóta is nyugodt, mosolygós boldogsággombóc, a mi szívünk pedig sosem tud betelni vele!
Köszönjük drága Matyi, hogy minket választottál!
Köszönünk neked Réka mindent!! 🙂
