Szüléstörténet 156, Berni baba

Megszületett kislányunk, Bernadett. Ahogy ígértem, leírom az élményt.

Szombathelyen, a Markusovszky kórházban december 10-én született kislányunk, az ügyeletes orvos és szülésznő segítségével.

Aznapra beszéltem le a kislányoknak a születését, így reggel úgy köszöntem el az apukájától, hogy lehet hívni foglak, hogy menni kell. Úgy is lett

Reggel fél 8 körül kezdtem el érezni valamit, amiről sejtettem, hogy a szülibuli kezdete. Gyorsan megreggeliztem, hiszen tudtam, kelleni fog az energia, ki tudja meddig fog tartani az a nap. Reggeli után elmentem zuhanyozni, hogy megbizonyosodjak róla, nem csak vaklárma lesz. Kicsit összevissza, de olyan 15 percenként éreztem az összehúzódásokat. Hívtam a férjem, jöhet is haza a munkából, valószínűleg ma szülünk. Ez volt 9-kor.

Amíg hazaért, labdán ücsörögtem és a megerősítéseket hallgattam. Közben a cuccokat összepakoltam indulásra készre.

Fél 1 körül értünk be a kórházhoz, akkor 5 és 10 perc közöttiek voltak az összehúzódások. Az adatok felvétele közben elkezdett csorogni a magzatvíz, gyors vizsgálat, aztán mehettünk is fel a szülészetre. A férjemnek várnia kellett kint, engem ctg-re raktak, és feküdnöm kellett.

3 körül megvizsgáltak, de a felvételhez képest nem tágultam semmit, ugyanúgy két ujjnyira voltam nyitva. Kaptam egy méhszájérlelő injekciót, és azt mondták, ha egy óra múlva is hasonló a helyzet, osztályra kerülök. Én azt nem szerettem volna, így bevetettem mindent, amit tudtam. A vizsgálat után végre átülhettem labdára, ami nagyon jól esett.  Egy óra múlva elkezdtem mérni az összehúzódások gyakoriságát, 1-másfél percenként jöttek. Mély levegőket vettem hasba, fújtam a lufit és közben vizualizáltam a nyíló virágot, kaput. Itt már nem volt kedvem messengerezni, de nem éltem meg az összehúzódásokat fájdalomnak.

5 előtt valamivel vizsgálat, mondták mehetünk a szülőszobába, jöhet be apuka, 4 ujjnyira vagyok nyitva. Ott is labdán ültem, ringattam magam csukott szemmel és figyeltem a légzésre. Hol fáztam, hol vert a víz. Próbálgattuk, hogy a férjem mibe tud segíteni, masszírozta a keresztcsontom, de az annyira nem esett jól. Mikor éppen fáztam, a keresztcsontomra rakta a tenyerét, annak a melege nagyon jól esett.

Negyed hétkor vizsgálat, eltűnt a méhszáj, szülhetünk. Ebben a kórházban csak fekve lehet szülni. Így hát felfeküdtem. Az összehúzódások lelassultak, így oxitocint kaptam. Végül 4. vagy 5. összehúzódásra kibújt Bernadett. Az orvos szükségesnek vélte a gátmetszést, hogy elkerüljük a nagyobb sérüléseket.

Mellkasra kaptam a picit, miután apa elvágta a köldökzsinórt. Majd amíg ellátták, addig apa mellkasán volt a pici, majd utána visszakaptam, és cicire is került.

Az egész szülés nagyon pozitív élmény volt, bármikor szülnék újra, viszont azt is tudom, mit fogok másként csinálni legközelebb. Szinte az összes kórházi dolgozó, akivel a szülés alatt kapcsolatba kerültem, dicsért, hogy milyen csendesen és nyugodtan vajúdtam.

Köszönjük, hogy átadtad a tudást erről a remek módszerről, és ezáltal ilyen élményben lehetett részünk. Mindenkinek ajánlani fogom, aki szülés előtt áll. 🙂