Szüléstörténet 169, Miki baba
Minden szülés egy új lehetőség, hogy még jobban csináld!
Az első nagyon traumatikus volt, terminus-túllépés miatt oxytocinos indítás, epidurális érzéstelenítés (a doki rábeszélt), 10 centis gátmetszés, vákuumos befejezés. Most már tudom, hogy ennek pusztán az volt az oka, hogy nem készültem a szülésre, csak az anyaságra. Úgy gondoltam, a szülés csak 1 napig tart, majdcsak túlélem valahogy.
A másodiknál már fogadtam szülésznőt, és minden egészen más volt. Érzéstelenítés nélkül, gátmetszés nélkül (igaz, az előző mentén kicsit repedt), gyorsan jött világra második kislányom.
A harmadiknál kórházi szabályozás miatt nem lehetett szülésznőt fogadni, de az ügyeletes személyzettel is sikerült egy kis oxytocint kapva megszülni a babát.
A negyedik volt a legszuperebb, fogadott szülésznőm, alternatív szoba, szülőzsámoly, baba gyengéd kilélegzése (akkor még csak ösztönösen).
Az ötödiknél otthonszülést terveztem, bábát fogadtam, de sajnos terminus-túllépés miatt nem sikerült, végül a B-terv szerint a szokásos szülésznőmmel vízben hoztam világra 5.kislányomat.
Mikor kiderült, hogy újra babát várok, tudtam, hogy ki akarok próbálni valami újat. Éreztem, hogy lehet ezt a szülést még jobban csinálni. Át akartam élni a természetfeletti érzést, amiről annyi könyvben olvastam már az eddigi várandóságaim alatt (Frédérick Leboyer: A gyöngéd születés, Hidas György, Raffai Jenő: Lelki köldökzsinór, Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol, Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez)
Kezembe akadt egy könyv: Marie F. Morgan: Szülés, ahol én irányítok. Elolvastam, és nagyon tetszett. A neten utánanéztem a hipnoszülésnek, és egyre jobban megtetszett, amit olvastam róla. Így találtam Kuharcsik Réka Örömteli szülés oldalára. Minden szüléstörténetet elolvastam, és tudtam, hogy én is ilyesmit szeretnék.
2021 márciusában vettem részt online a tanfolyamon. Az első vasárnapi alkalom után kezdődött a digitális oktatás, amikoris a már meglévő 5 gyerekemmel voltam a nap 24 órájában (abból már 3 iskolás). Szegény pocaklakóm biztosan el lett volna hanyagolva, ha nincs a napi házi feladat meditáció, légzőgyakorlatok, kapcsolatfelvétel a babával.
Így viszont korábban keltem, ami nem volt áldozat, szeretem a reggeli nyugit, meghallgattam a Szivárvány meditációt, és este, mikor a kicsiket altattam, gyakoroltam a lufis-légzést és „játszottam” a babámmal.
A szülésre felkészítő online szülésfelkészítő meditáción is részt tudtam venni kétszer, ami nagyon-nagyon tetszett és jól esett.
Sajnos ez a babám se akart kibújni idejében, ahogy a többi sem, bevetettem egy házi praktikát (bábakoktél), ami nekem nagyon bevált.
Talán azért nem indultak maguktól, mert én nagyon szeretek tervezni, irányítani, és nem bírom a bizonytalanságot. Ráadásul, ahogy egyre többedik gyerek születésére vártam, egyre több már meglévő gyereket kellett elhelyezni a szülés idejére, bármikor is induljon.
Próbáltam megbeszélni a babámmal, hogy június 6-án (vasárnap) szülessen meg, de nem tette. Így 40+2 napján délután 3-kor, egy jóleső pihenés után megittam a varázsszert. Pénteki nap volt. Előre le volt beszélve a nagyszülőkkel, hogy Náluk alszanak a gyerekek, és szombaton a férjem megy értük (a babahírrel). Így is volt😊
A koktél megtette hatását. Amíg vártunk a hulllámok erősödésére elcsendesedtem. Persze én egyre gyakrabban látogattam a mellékhelyiséget és tusoltam le.
Vacilláltam, hogy mikor induljunk a kórházba, mert nem akartam túl korán beérni, de azt sem, hogy útközben az autóban szülessen meg a kisfiam. Végül 21:41-kor indultunk.
A kb. 10 perces autóúton talán 2 hullám jött csak, pedig előtte itthon már 2 percesek voltak. De nem bántam, tudtam, hogy ez természetes, és a kórházban, mikor már biztonságban leszek a szülésznőm mellett, folytatódni fog a „szüli-buli”.
Bő 4 ujjnyit állapítottak meg „betegfelvételnél”. Még a covid-teszt sem zavart, olyan béke volt rajtam (pedig előtte ettől nagyon féltem: mármint az orrba- és garatba-turkálástól).
Csak 1 szabad szülőszoba volt (persze nem az alternatív), de ez sem zavart. A szülőzsámoly mobil, azt kértem, hogy hozzák be nekem.
A hullámok alatt férjem a könnyű érintő masszázst alkalmazta ügyesen, a kitolási szakaszban meg a csípőcsontjaimat nyomta össze ököllel (ez utóbbi nagyon jól esett).
Szülésznőm ismerte a hipnoszülés módszerét, hangulatfényt kapcsolt és hagyott minket kettesben.
Koncentráltam a légzésre. Érdekes volt, hogy a lufi-légzés alatt úgy éreztem, hogy szétdurran a lufi a hasamban, nagyon feszítő érzés volt. Ez meglepett, mert a jóslófájásoknál, mikor gyakoroltam, az jóleső érzés volt. Azt gondoltam, talán azért, mert még állt a burok. Burkot repesztettek (ahogy mindegyik szülésemnél), de utána se lett jobb. Ennek ellenére fújtam a lufit, segítettem a méhemnek nyitni a méhszájat, tudatosan lazítottam az egész testemet.
A szülőszobán több méhszáj-vizsgálat már nem is volt, nekem kellett szólni, hogy mikor érzek székelési ingert, és akkor ültem csak rá a szülőzsámolyra. Férjem mögöttem ült, szülésznőm előttem térdelt, a folyosón meg pár ráérő személyzet leste diszkréten a csodát.
A kitolási szakban volt egy kis izgalom, babám keze a feje mellett volt, de rutinos szülésznőm eligazgatta. Lefele lélegeztem a babát, és amikor a szülésznőm mondta, hogy nyomjak rá egy kicsit, akkor rányomtam. A férjem közben azt suttogta a fülembe, hogy ügyes vagy, mindjárt vége.
És egyszer csak megszületett a 6.csodánk, 5 lányka után az első kisfiú. Nem volt semmi sérülésem, most először nem kellett varrni, pedig 4530 g és 58 cm lett a kis „törpe” 😊Rögtön megfoghattam, és nem sírt.
Csodálatos szülés volt, csak azt sajnálom, hogy későn találkoztam a hipnoszülés módszerével és az örömteli szülés tanfolyammal. De jobb későn, mint soha😊
Köszi Réka a lehetőséget! Minden kismama ismerősömnek ajánlani fogom, hogy készüljenek Veled életük nagy eseményére, amikor életet adnak egy új kis embernek!
