Szüléstörténet 189, Flórián baba

A tatabányai Szent Borbála Kórházban volt a szülibuli, csak pozitívan tudok nyilatkozni a kórházról és a személyzetről is. Abszolút természetes szülés pártiak és segítik a szoptatás. Álljon itt a hosszabb történetünk 🙂

Május első napján, anyák napján leptek meg barátnőim egy babaváró bulival – itt még nem is sejtettük, hogy ennél jobban nem tudták volna időzíteni. A terhességem 36. hetének végén jártam, még mindig energikus voltam, a heti programban szerepelt kismama jóga, torna és fűnyírás is.

Hétfőn frontot jeleztek, és mintha valami mozgolódást éreztem volna, mivel első babánkat vártuk, betudtam jóslófájásoknak. Este 7 óra felé még a kutyusommal sétáltam, de néha meg kellett állnom, használva a mély hasi légzést, hogy szűnjön a pici fájdalom. A férjem kérdezgette, hogy menjünk-e be a kórházba, de meg voltam róla győződve, hogy itt még nem lesz szülés.

Este 9-től elkezdtek sűrűsödni a hullámok, fitlabdán ülve viszont nagyon hamar szűntek, szerettem volna pihenni, így elindítottam egy szivárvány meditációt. A közepéig nagyjából eljutottam – ugye hogy nem vajúdok! -, aztán újraindultak a hullámok. A férjem visszanézte a fájási naplót, és anélkül, hogy realizáltam volna, már jó 2 órája 5 percenként jöttek a fájások.

Végül beadtam a derekam, hajnali 1:10 körül beértünk a kórházba. Az autóút alatt befelé figyeltem és a megerősítő gondolatokat hallgattam. Az NST közben mondta a szülésznő, hogy nem tűnnek ezek valódi fájásnak. Az orvos megállapította, hogy 2 ujjnyira tág vagyok, így végül felvettek az osztályra.

Szabad volt a kórház alternatív szülőszobája, nagy franciaággyal, bordásfallal, fit labdával, káddal. A férjem végig velem volt, együtt megnéztük a nyíló virág videómat, próbálgattuk a különböző pozíciókat, masszírozott. Továbbra is a labdán ülés esett jól, egy ponton éreztem, hogy a meleg víz is sokat segítene, a szülésznő javaslatára beraktuk a labdát a kádba, közben a férjem folyamatosan mondta, miért lehetünk hálásak. Utólag kiderült, hogy itt már közvetlenül a kitolási szak előtt jártunk, de ezek a hullámok fájtak a legkevésbé.

Maga a szülésznő is meglepődött, hogy eltűnt a méhszájam, mehetünk szülni. Nagyjából 20 percig tartott a kitolási szakasz, a csapatmunkának (tudatos jelenlétem, férjem segítsége, a szülésznő és szülészorvos hozzáértése) köszönhetően hajnali 4:36-kor megérkezett Flórián – háborítatlanul, gátvédelemben, mindenféle gyógyszer/fájdalomcsillapító használata nélkül. Késleltetve vágták el a köldökzsinórt, 2 óra aranyórát kaptunk közösen, a gyermekem egyből mellre került. Még ekkor is nehezen hittem, hogy a kb 3,5 órával ezelőtte ‘ezek nem fájások’-ból most a mellkasomon pihen a fiam.

A szülés nem fájdalommentes, de ezek a hullámok értem és a fiamért voltak, az Örömteli szülés program pedig hozzásegített, hogy csodás legyen a családdá válásunk. Nemcsak nekem adott rengeteg erőt, de a férjem is pont úgy és akkor segített, ahogyan szükségem volt rá.

Mindent köszönünk!