Szüléstörténet 204, Lujzi baba

Szeptember 5-én megérkezett Lujzi.

Semmi nem úgy sikerült, ahogyan terveztem, ennek ellenére szép emlékként gondolok a szülésemre.

Azt biztosan el tudom mondani, hogy félelem nélkül mentem szülni, abszolút magabiztossággal, ami a sok relaxációnak és a megerősítő mondatoknak köszönhető. Az, hogy a szülőszobán máshogy alakultak a dolgok nem ezen múlott.

Lujzi csak 41hét +3 napra született. Ami valójában csak egy szám és nem is volt jelentősége számomra, de az orvosok számára igen, ezért szeptember 4-én vasárnap már nem volt kecmec kórházba kellett feküdnöm. Előtte még pénteken és szombaton nagy 5km-es sétára mentem és, és minden mást is bevetettünk 😀 . Végül is a vasárnapi vizsgálaton, már nyitva volt a méhszáj és számomra ez hatalmas megkönnyebbülés volt, mert úgy éreztem, hogy Lujzi maga elindult az úton.  Másnap reggel 6 órára volt tervezve a szülés indítás, de én már egész éjszaka lélegeztem, és meditáltam, a megerősítéseket mondogattam a folyosón sétálva.  Picit tudtam aludni is, de nem sokat. 6 óra 30 perckor megvizsgált a doktornő és mondta, hogy nem kell méhszájat tágítani mert már úgy van, ahogyan lennie kell. Itt ezen a ponton eldönthettem, hogy megvárom míg minden szépen lezajlik magától, vagy kapok picit gyógyszeres rásegítést. Bevallom mivel gyakorlatilag 12 órája már elvoltam az összehúzódásokkal nagyon fáradt voltam és nem tudtam, hogy mennyit kellene még várni addig amíg a tolószakasz jön. Így elfogadtam. 6:40-kor kötötték rám, és 10:23-kor megszületett Lujza.

Ha igazán őszinte akarok lenni 9 óráig tudtam tartani a komplett légzés csomagot 🙂 és felülni minden hullámra. De ahogy erősödött voltak pillanatok, amikor még magamat is és a felkészültségemet is kétségbe vontam. Végül amikor éreztem, hogy nyomnom kell akkor elkezdtem a J légzést és az baromi sokat segített, plusz hangosan mondtam a ” látom, ahogy kisbabám könnyedén világra jön” és azokat a megerősítéseket, amik eszembe jutottak.

Hát, nem így képzeltem, és bár szeretném azt mondani, hogy nem fájt baromira fájt :D, amit nem bánok igazából semmit nem bánok, mert itt van a kisbabám aki tökéletes és egy nagyon nyugodt baba, igazán jó fej.

Nem is traumának éltem meg a szülést, hanem egy katarzisnak és a Yes I can érzés van/volt bennem, és tart ez a mai napig. Sajnos sérüléseim lettek, vágni igaz nem kellett..

Az első perctől anyatejes, nem volt szükség kiegészítésre. Lujzi egyébként 3500 grammal 52 cm-el született. Világboldogság!

Nagyon szépen köszönök mindent, igazából semmi nem úgy volt, mint terveztem vártam, de a felkészüléssel mégis elértem azt, hogy tudtam sodródni az árral, és az eseményekkel és csak arra koncentráltam, hogy természetes úton egészséges kisbabát hozzak a világra. Ez pedig sikerült.

Minden Nő ismerősömnek, aki szülés előtt áll elmondom, hogy egy ilyen kurzuson vegyen azért részt, nem azért, hogy meditatív állapotban szüljön, hanem hogy legyen lehetősége felkészülni.

Külön köszönöm azt a részt, amikor a Himaláján magunkra kötjük a cukit és együtt lejövünk, ez napi szinten eszembe jut és rengeteg erőt ad.