Szüléstörténet 224, Áron baba
Receptre írnám fel az Örömteli szülés tanfolyamodat, nagyon boldog vagyok, hogy 2. szülésemnél melletted tettem le a voksomat. 🙂
A korábbi relaxációs ismereteim miatt az első szülésem is nagyon szépre sikeredett, a még tudatosabb jelenlét, melyet általad kaptam, jól jött volna már akkor, a kislányunk születésénél is. 🙂
Szeptember 24.-én megszületett a kisfiunk. Ha csak 1 dolgot kellene kiemelnem, nekem az adta a legtöbbet a tanfolyamon, hogy a szülésre ne úgy tekintsünk, hogy eljön a rettenet napja, vagy félelemmel, hanem örömteli várakozással. Most jöttem rá arra, hogy mennyi félelem és szorongás tapadt nálam ehhez a témához korábban, mennyire hatottak azok a rémtörténetek, amiket a környezetemtől hallottam. A szemléleteddel és a rendszeres relaxációs gyakorlásokkal ez teljesen megszűnt. A Férjemmel tudatosan szülibuliként kezdtünk gondolni és hivatkozni a közelgő szülésre, ami teljesen új szintre emelte a várakozást. Békésen, boldogan, izgatottan vártam a napot és az első szülésemmel ellentétben ezúttal egyáltalán nem idegesítettek a környezetemtől érkező üzenetek.
Ha még 1 dolgot kellene kiemelnem, az pedig, hogy valóban, iszonyatosan fontos a rugalmasságot megtartani, tudni belesimulni abba a szülésélménybe, amit kapunk és abból kihozni a maximumot. Hiszen bármennyire szeretnénk, a szülés biztosan nem pont úgy fog zajlani, ahogy elképzeljük. Erre tökéletes példa vagyok most én is.
A szülés tiszta magzatvíz folydogálással indult kora reggel. Ez délre sajnos mekóniumos lett, így nem várhattunk tovább. Fájásaim nem indultak, így oxitocinra kapcsoltak. Nem így terveztem, bevallom. Csipkedett egy pánikszerű érzés, de a nyugizenéket, meditációkat hallgatva sikerült úrrá lennem a félelmemen. Szép nyugodtan, minden tudásomat latba vetettem, hogy elősegítsem a folyamatot, állva vajúdtam, ringatóztam, ameddig csak bírtam, bele lazultam a hullámokba, vizualizáltam a nyíló virágot. A mesterségesen generált érzetek viszont annyira erősek lettek, hogy mérlegelnem kellett. Reggel 7 óta tartott a folyamat, ekkor már este 22h-nál jártunk, én pedig nagyon fáradtam. A császárt mindenképp el akartam kerülni, így kértem EDA-t. Határozottan eldöntöttem magamban, hogy rám jó hatással lesz, segíteni fogja a tágulási folyamatot, és nem pedig a császár irányába taszigál majd. Szépen felgyorsította a folyamatot, csak arra koncentráltam, hogy nálam ez így lesz és hüvelyi úton szülöm meg a kisbabámat. 40 perc múlva megvizsgáltak és az addig magasan álló, szűk 2 ujjnyi méhszáj teljesen eltűnt és 3 körből, a segítőket is maximálisan meglepő módon megszületett kisfiunk, Áron. 🙂 Azt mondta a személyzet, hogy annyira szépen szültem, annyira relaxáltan, hogy öröm volt nézni. A nap legszebb szülése, ahogy fogalmaztak. 🙂
Megdicsértek, hogy mennyire fegyelmezetten csináltam végig a vajúdást is, pedig az eszeveszett jajveszékeléshez vannak szokva. Számomra is hihetetlen módon velem sírt a boldogságtól, meghatottságtól az egész team. 🙂 Fantasztikus, életreszóló élmény az, hogy végig tudatos tudtam maradni, mosolyogva nyomtam, saját tempómban engedtek szülni, türelmesen kivárták amíg érzem az újabb ingert. Ez így együtt egy valóban csodálatos szülési élményt adott nekem. Habár nem volt egyszerű és a kórházi protokollba is belekóstoltam, azt érzem, hogy minden így volt jó. Háton fekve szültem, nekem teljesen jó, kényelmes és megnyugtató volt. Kisfiam tökéletesen egészségesen született meg és én is egyedül annyi sérülést szenvedtem el, ami a gátmetszés volt. Utána és azóta is tökéletesen jól érzem magam testileg és lelkileg is, olyan kötődés, olyan harmónia, szeretet és hála van bennem, ami mindenképpen köszönhető neked is, drága Réka. Depressziós hangulatnak közelében sem vagyok, sőt, nem is tudom, hogy fogom kivárni a 6 hetet, annyira várom már, hogy összebújhassak a Férjemmel. :))) Elsőre ez nagyon nem így volt.
A Férjem a felkészülésnek hála teljes értékű segítőként volt jelen mellettem, egy rezdülésből tudta hogy épp mire van szükségem, mikor jöjjön közel, mikor szóljon hozzám és mikor hagyjon inkább békén. Én is engedtem őt segíteni, első szülésünknél csak annyit kértem, hogy üljön le és hagyjon békén. Ez így most egy igazi közös élmény volt. Örök hála érte.
Kérlek, folytasd ezt az áldott tevékenységet és add át a tudást minél több anyatársnak. 🙂 A szülésünkre egy életen át emlékszünk majd, annyi életterületre kihat, annyi mindent befolyásol, hogy nagyon nem mindegy, hogyan alakul és hogyan éljük meg. Nagyon szeretném, ha minél több nőtársamhoz eljutna az üzenet, hogy a szülés nem törvényszerűen egy borzalmas élmény embertelen fájdalmakkal, amin csak túl kell lenni. A szülés igenis lehet egy csodálatos, boldog élmény, amire nem csupán fogunk, de akarunk is emlékezni, amíg csak élünk. Nekem ez megadatott és ezt nagyon köszönöm, köszönjük Neked. 🙂 Hatalmas ölelés:
