Szüléstörténet 25, Szentesi Katalin , 2013. január

A szülés nálam nehezen indult be, már benn feküdtem a kórházban, hogy másnap megindítják a szülést, amikor az esti ctg-n látszani kezdtek a fájások. 18:15-kor menünk be a szülőszobára, és 20:40-kor született meg Attila. Az orvosom azt mondta, hogy ő nem is érti, hogy lehet, hogy ilyen gyorsan tágulok.
A fájások megindulásától kezdve alkalmaztam a légzéstechnikát. A férjem is segített számolni, így sokkal könnyebb volt. Olyan gyorsan ment a tágulás, hogy hamarosan mondta a doktor úr, hogy nyomjak, mert jön a baba. Bevallom őszintén, hogy ettől a résztől féltem a legjobban, mert a lányomnál folyamatosan szidott az orvos, hogy nem jól nyomok. De képzeljétek, most olyan jól ment, hogy az orvosom azt mondta, hogy én őstehetség vagyok, nem érti, hogy mi történt a lányom születésekor. És bár a baba feje nem jól helyezkedik el, és ráadásul nagy súlyú is (4250 g-ot becsült aznap az uh), de nem tol be a műtőbe, mert olyan jól csinálom, és meg tudom szülni természetes úton a babát. Persze itt is alkalmaztam a tanultakat, azaz lefelé lélegeztem, j légzést csináltam. És végre megszületett Attila 4300 g-al és 57 cm-el. Azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon szép élmény volt a szülés, össze sem tudom hasonlítani a lányoméval. A közérzetem is sokkal jobb 🙂