Szüléstörténet 27, Dezső-Hegyesi Zsanett , 2013. január

Január 15-én megszületett Ricsi 3850g-mal, 59cm-vel este 22.12kor a születésnapomra ajándékba:)

A szüléssel kapcsolatban vegyesek az érzéseim, ugyanis császár lett végül. Azonban a meditáció és a sok relaxáció abban is segített, hogy ezt elfogadjam és tényleg annak örülök a legjobban , hogy mindketten egészségesek vagyunk.

Utólag kiderült, hogy a nem passzoltak a méreteink. Már a születési méretei is sokat mondóak és hát a koponya mérete is nagyobb volt. Ráadásul a köldökzsinór úgy volt Ricsi körül, hogy bár az életét nem veszélyeztette, de a leereszkedést akadályozta. Úgy mondta a szülésznő, hogy olyan volt, mintha egy ruganyos hintában lenne, ami minden nyomás után visszaugrik az eredeti helyére.

Minden esetre a vajúdás megvolt és azt kell mondjam, semmilyen rossz élményem nem volt a szüléssel kapcsolatban. Úgy tágultam ki 4 újjnyira, hogy 3 újjnyiig azt hittem csak valami jóslófájások lehetnek és nyugodtan beszélgettem a tesómmal, és vártam az ultrahangos vizsgálatra. A továbbiakban is szépen haladtunk előre, meditációval, zenével, néhány homeopátiás golyóval teljesen jól mentek a dolgok. A méhszájtágulás valamikor kedd hajnalban kezdődhetett.. Mi du 1kor meglepődve tapasztaltuk a vizsgálaton, hogy 3 ujjnyi és menni kéne szülni vagy mi..Nagy örömmel mentem a szülészetre és izgalommal vártam, hogy a kisbabámmal találkozzak..Ez már önmagában meglepő volt, mert 1 évvel ezelőtt még halálfélelmem volt, most meg eszembe sem jutott ilyen botorság..Este 6-ig vajúdtam és úgy tűnt minden rendben..6-tól 8ig tartott az a szakasz, ahol nem volt haladás…És valóban egyre fájdalmasabb volt és egyre gyakrabban éreztem a fájdalmakat. Ami ezt a szakaszt számomra nehézzé tette, hogy nem éreztem a haladást. Mindig ugyanott szúrt és kb fél óra után gyanakodtam/éreztem, hogy valami nem okés, mert a baba kitolása a legintenzívebb rész ugyan , de a legrövidebb is és valahogy csak telik az idő és még mindig nincs haladás. Amikor a doktor kb 1 óra múlva jött és felvettette a császármetszés lehetőségét, azonnal beleegyeztem, mert biztos voltam benne, hogy valami nem okés és hiába szeretném ez nem lesz természetes befejezésű…

Örülök, hogy megtapasztalhattam a természetes szülést, semmi rosszat nem tudok mondani róla. A fájdalmak is abból fakadtak a végén, hogy nem a szokott mederben haladt a végkifejlett. Szóval, ha nem a fizikailag lehetetlennel küzdök, akkor teljesen más érzeteim lettek volna a végét illetően és nem mellesleg 1,5 órával hamarabb befejeződőtt volna a szülés. Jómagam arra meditáltam, hogy könnyű szülés után egészségesen tartsam kezemben egészséges kisbabámat. Ez így is lett és mindketten egészségesek vagyunk. Nagyon hálás vagyok a doktornak, hogy egészségesek maradtunk mindketten.

Legközelebb a meditációt előbb fogom kezdeni…úgy fogantatás után, mivel egy meditációs pont igazából már nem volt jelentősen befolyásolható a terhesség végén ami esetemben igazán hasznos lett volna: \”kisbabám méretei összhangban van testem méreteivel\”:)