Szüléstörténet 49, Gajdos-Vári Adrienn

Kedves Réka,

összegeztem szülés élményem, ezúton is köszönöm a rengeteg segítséget amit adtál és az utolsó pillanatig való támogatásodat! Végül nem minden úgy alakult, ahogy terveztem, de egy pillanatig nem bánok semmit, hisz örömmel és boldogságban sikerült 2016.11.25-én e világra érkeznie Léna babánknak. A kisasszony 53 cm és 3560gr.

Mindig is rettegtem a szülés gondolatától. Igen, rettegtem, a félelem nagyon gyenge szó arra amit éreztem. Amikor megláttam egy pocakos anyukát, arra tudtam csak gondolni, hogy ,,jaj szegény”… Édesanyám mind a két szülésének elmesélése alapján, egy horror filmbe illő jelenetként vizualizálódott előttem a terhesség és a szülés egyaránt. Erre még rátettek egy lapáttal a filmekben ordító nők és a környezetemben szülő anyukák beszámolói, melyek inkább rém történetek voltak, mintsem megnyugtató gondolatok.

Szépen lassan, kialakult bennem egy olyan feloldhatatlannak hitt gát, ami egyszerűen nem hagyott nyugodni. Emiatt évekig húztam-halasztottam a gyermek vállalást, mindig volt aktuális kifogás. Mikor kifogytam az “indokokból”, megbeszéltük férjemmel, hogy neki látunk a baba projektnek. Gondoltam bőven lesz időm felkészülni lelkileg a
próbálkozások alatt… de szinte fel sem ocsúdtam, mire az első alkalommal teherbe estem. Őszintén nem tudtam, hogy bánatomban vagy örömömben sírok.

Megbeszéltem az orvosommal, hogy valahogy intézze el a programozott császárt, mert úgy érzem akkor megkönnyebbülök. Megnyugtatott, hogy minden megoldható, ne féljek, de azt javasolta, hogy ne döntsek még
ilyen hamar, térjünk vissza rá a vége felé, mert addig még sok minden változhat bennem is (ezúton is köszönöm Dr.Ruttner Zoltánnak a támogatást). Teltek, múltak a hónapok, jártam kismama jógára, ami sok erőt adott,
próbáltam kapaszkodni a légzés technikákba. Nagyszerűen éreztem magam, úgy gondoltam én vagyok a világ legboldogabb embere, csak az a fránya szülés ne árnyékolná be a boldogságomat… Próbáltam nem gondolni rá,
de körülöttem 3 barátnőm is szült és egyre csak éreztem, nem sokára én jövök…

A 8. hónapban jártam, amikor a LaMome fórumon olvastam egy anyuka hozzászólását- ezúton is köszönöm Neki- hogy Ő a Hipnobirthing program segítségével hozta világra kisbabáját és, fantasztikus élmény volt. Mivel ezelőtt nem sok embertől hallottam a fantasztikus kifejezést a szülésre, kíváncsi lettem. Tetszett a program, bár féltem, hogy férjem a hipnózis hallatán kihátrál majd és nem vesz részt velem a tanfolyamon. Valóban meglepődött, de mikor sírva közöltem vele, hogy mennyire félek (addig nem is sejtette, hogy mennyire) teljes vállszélességgel mellém állt és a kezemet szorosan fogva támogatott.

Elvégeztük a tanfolyamot, Réka egy vérprofi tréner, mi több mentor, aki, mind lexikális, mind gyakorlati tudásával folyamatosan fent tartotta figyelmünket és szinte ittuk szavait. Már az első alkalom után éreztem: SZERETNÉM KÖNNYEDÉN, BÉKÉBEN, NYUGALOMBAN, BOLDOGSÁGBAN VILÁGRA HOZNI KISLÁNYOMAT! Közös relaxációkba kezdtünk férjemmel, egy olyan bensőségesebb kapcsolat alakult ki közöttünk, amit nem lehet szavakkal kifejezni.

Végül elérkezett a kiírt időpontom, nagyon vártuk a szülést, de kislányunk még egy héttel később is Buddha baby-t játszott, nem tervezett kijönni hozzánk. Be vetettünk minden természetes “beindító” praktikát, de sajnos a testem nem reagált. Az okát még nem igazán tudtam megfejteni, valószínű, hogy több időre lett volna még szükségünk, de végül a baba egészsége érdekében császármetszést eszközöltek.

Ugyan nem úgy alakultak a dolgok ahogy elképzeltem, de elfogadtam ezt a lehetőséget is, úgy érzem mindent megtettem, sikerült legyőznöm a félelmemet, így örömmel gondolok vissza az állapotosságom 9hónapjára
és az újabb gyermek vállalás ennek ellenére sem riaszt el. A Maternity Magán Klinikának köszönhetően, szerencsére a “mesterséges” szülés élményét is sikerült abszolút belsőséges, harmonikus és meghitt alkalommá varázsolni. Külön köszönöm Keszeg Éva szülésznőmnek a családias légkör kialakítását! Léna a beavatkozás után rögtön a mellkasomon piheghetett, majd az édesapja meleg testén tölthette az arany óránk első felét.

Köszönöm kislányom apukájának, hogy rendületlenül végezte az előzetesen átvett gyakorlatokat, egy percre sem hagyott magamra és tulajdonképp mondhatom, hogy abszolút együtt, szimbiózisban szültük meg kislányunkat.

És végül köszönöm Neked Réka a sok sok hitet, reményt és tulajdonképp mindent!

Sok sok sikert kívánok a további munkádhoz és remélem sikerül minél több kismamához eljuttatni az örömteli szülés élményét!