Szüléstörténet 50, Erdei Melinda

Mi is megszülettünk, méghozzá október 8-án 🙂

Úgy alakult, hogy császármetszéssel jött a világra Luca, és igazából el sem tudtam kezdeni szülni mindenféle komplikációk miatt. Ezért az én “szüléstörténetem” kicsit más lesz 🙂

Ennek ellenére, vagy talán emiatt is, nagyon sokat segített mindaz, amit nálad tanultunk. Már a babavárás alatt is nagyon sokat adott a relaxáció, a befelé figyelés gyakorlati elsajátítása, így a babámmal valóban egymásra tudtunk hangolódni, el tudtam merülni a ebben a különleges állapotban. Nem könnyű kizökkenni a mindennapokból, megállni egy kicsit, és valóban befelé figyelni, ez pedig egy olyan helyzet, amikor nem mondhatja azt az ember, hogy majd néhány hónap múlva foglalkozom vele… Nagyon sokat segített az utolsó hónapokban a félelmeim és a gátlásaim oldásában, az addig felmerült problémák legyőzésében.

A babavárás végén már éreztem, hogy valami nincs rendben, de akkor azt hittem, hogy ez csak a szokásos nagyon nehéz utolsó hét, és bármikor jöhet a baba… Nos, amikor jelt adott, hogy most már nagyon menni kell, akkor hirtelen nem volt időnk semmire, be kellett menni minél hamarabb a kórházba. Ott elég gyorsan kiderült, hogy több olyan dolog is van, ami miatt nem lenne értelme megpróbálkozni a szüléssel, csak veszélyeztetném mindkettőnk épségét. Így hát a férjemmel meghoztuk azt a nem kellemes döntést, hogy akkor legyen császár, hiába készültünk nagyon sokat a természetes úton történő szülésre.

Ezután az események hipp-hopp jöttek egymás után, sajnos a végén altatásban kellett végezni a műtétet is, mert a spinális érzéstelenítés nem hatott (ennyit az én szerencsémről 🙂 ), így tényleg nagyon gyorsan a kezembe nyomták a babát, amikor még azt sem tudtam, hol vagyok 🙂

Az egész folyamatban nagyon sokat segítettek azok a módszerek, amiket neked köszönhetően sajátítottunk el, segített nyugodtnak maradni, és elfogadni, hogy a dolgok nem mindig úgy mennek, ahogy mi tervezzük, de minden helyzetből ki kell hozni a legjobbat. Segített abban, hogy ne maradjon bennem rossz érzés, hogy így alakult, hogy ne stresszeljek be se előtte, se utána (közben nem nagyon volt számomra). Segített abban, hogy lelkileg így is nyitott maradjak, boldog, hogy azonnal a babámra tudjak koncentrálni. Szerencsére ahogy én feleszméltem, Lucát egyből meg is kaptam, így nagyon hamar anyatejhez juthatott. Én pedig még a szülés után is relaxáltam, hogy mindebből a stresszből semmit se érezzen a mi kis picikénk, és szeretetteljes környezetben érezze magát az első perctől 🙂

Azt kell, hogy mondjam, hogy a szülés óta, ha van időm pihenni, vagy aludni, akkor is a hypnobirthing relaxációjának alapjait használom ahhoz, hogy ellazuljak, és tényleg ki tudjak kicsit kapcsolni, esetleg gyorsan el tudjak aludni 🙂

 

Nem tudom, hogy enélkül a módszer nélkül hogyan tudtam volna ennyire nyitottan, elfogadóan állni a szülésemhez, az ismeretlenhez. Azt gondolom, hogy mindannyian hordozunk magunkkal súlyokat, amiket jobb elereszteni vagy legalábbis a helyén kezelni egy babavárás alatt és után. Úgyhogy nem csekély dologért lehetek hálás 🙂

 

Szép napot,

Vincze-Erdei Melinda (és Luca baba)