Szüléstörténet 56, László-Tar Noémi

Örömmel értesítünk, hogy László Rebeka január 22-én 4:19 perckor világra jött,és megtette első lélegzetvételét. 🙂

Engedd meg, hogy egy kis élménybeszámolót osszak meg veled a csodálatosan szép szülésemről. 🙂 Szeretnénk megköszönni a sok segítséget és tudást,amit kaptunk tőled a tanfolyam elvégzése alatt.

Nagyon szépséges szülés élményem volt. Szombat éjjel kettőkor kezdődtek a fájások, de még nagyon rendszertelenek voltak, nappalra teljesen alább is maradtak. Késő délután ismét felerősödtek, a szülésznővel úgy döntöttünk,hogy este 7-re bemegyünk a kórházba. 9-re a Vida doktor úr is beért, de még azért látta,messze van a vége 🙂 A fájások rendszeresek voltak, de a méhszájam nem tágult gyorsan. Éjfélkor burkot kellett repeszteni, ekkor felerősödtek a fájások,de már annyira kimerült voltam, hogy idővel el kezdtek ritkulni és enyhülni, és még mindig volt méhszáj (3 és fél ujjnyi). A doki és a szülésznő végig támogattak a természetes szülésben, fantasztikus volt a csapat, viszont hajnali kettőkor a doki úgy látta jónak,hogy be kell egy kis oxitocint kötni, mert lassult a folyamat. A fájások az oxitocin miatt már elviselhetetlenek voltak, konkrétan az életemért könyörögtem, fájdalom csillapítót kértem, de persze ekkor már késő volt. Nagyon hosszúnak éltem meg a szülést, és a vége előtt majdnem feladtam az egészet és császár lett,de a szülésznő rám veszekedett és észhez terített,hogy most már nem szabad feladni, ha már idáig ilyen ügyesen végigcsináltam a vajúdást.
Amikor már úgy éreztem,ezt képtelenség tovább bírni, a doki mondta h akkor a következőnél már tolunk,illetve megkérte a szülésznőt, szóljon a csecsemősöknek. Hát ez igazi megváltásként jött. Valami olyan ősanya erő jött ekkor elő belőlem, amihez foghatót még sose tapasztaltam. Gát védelemmel született meg Rebeka, centiről centire engedte az orvos meg a szülésznő, én meg olyan gigantikus erővel toltam,ami tényleg valami ősi erő lehetett. Teljes fókuszban voltam, megszűnt a külvilág csak én voltam, a baba és egy nagy nyugodt világűr állapot. A folyamat közepén Vida doktor úr megkért, hogy kicsit üljek fel és tegyem a kezem a hüvelyem bejáratához, ahogy odatettem, megtapintottam az én gyönyörű babámnak a hajas kis buksiját. Hihetetlen érzés volt, még több erőt adott végigcsinálni a kitolást.
Ahogy kijött Rebus,rögtön a mellkasomra tették és onnan el se vették vagy két órát. Miután a csecsemősök megbizonyosodtak róla hogy minden rendben vele, ott hagyták hármunkat órákra hogy ismerkedjünk. Gyertyafény, lágy meditációs zene és mi hárman. <3 Tökéletesen ki tudtuk használni az aranyóráinkat, az előre megtervezett jövő programozást is sikerült megcsinálni,ami a leggyönyörűbb,hogy míg mi a pozitív megerősítéseket mondtuk neki, ő tágra nyitott szemekkel nézett bele végig a szemünkbe, pontosan tudta mi történik. 🙂
Nem volt könnyű szülés, de még is annyira szentségesnek és szépnek éltem meg. A kórházat tényleg csak ajánlani tudom, az biztos hogy a következőt is Vida doktor úrral fogom szülni. 🙂
Az itthoni vajúdás alatt is nagyon nagy hasznát vettem a tanfolyamon tanult légzésnek és a meditációnak, meg tudott nyugtatni két fájás közt a mély légzés. Amikor bent voltunk a kórházban, próbáltam csinálni a lufis légzést, az enyhébb fájásoknál ment is,de amikor már felerősödtek, azt éreztem, képtelen vagyok oda koncentrálni…így maradt a vizualizálás, hogy nyílik a méhszájam. A vajúdás végére annyira elvesztettem a kontrollt, hogy ilyen delírium állapotba kerültem, egyetlen egy dolog tudott a jelenben tartani, az hogy mit mond a szülésznő és a doki. Egészségesen világra jött Rebeka, és nekem is ép maradt a gátam.
Köszönöm még egyszer a támogatást, rengeteget segített a módszer, hogy megnyugodjak,és pozitívan induljak neki a szülésnek.