Szüléstörténet 59, Kisbenedek-Kamrás Lilla

Sziasztok,

Szeretném megosztani veletek a mi szüléstörténetünket, ami minden várakozásunkat felülmúlt. A mi történetünk 2016 március végén indult, amikor is megtudtuk, hogy várhatóan babánk ez év december 31. én fog megszületni. A karácsonyi és újévi időszak nem feltétlen szerencsés időpont a szüléshez, mert ahogy megtudtuk, sok orvos és szülésznő nem vállal erre az időszakra szülés levezetést. Orvosomhoz tízen éve jártam, már alig vártam, hogy szülhessek nála, de kiderült, hogy karácsonykor egy hét szabadságon lesz ezért nem éreztem azt, hogy ő lenne a megfelelő választás. Biztosabbnak láttam, ha keresek egy olyan orvost, aki tutira elvállal erre az időszakra. Mindeközben férjemmel elvégeztük Rékánál a Hypnobirthing tanfolyamot, kiolvastam Marie Mongan – Szülés, ahol én irányítok című könyvét és láttam egy fantasztikus videót egy Hypnobirthinges szülésről. Annyira megdöbbentően jó volt ez a videó, hogy eldöntöttem, hogy én is ezt az orvost és szülésznőt szeretném választani a mi szülésünkhöz és reméltem a mi év végi időszakunkra várható babánk születésénél valóban segédkezni tudnak és nem utasítanak vissza. Szerencsénkre ez sikerült is (igaz, azzal a kitétellel, hogy karácsony környékén 1-2 nap szabadságon lesz az orvos, de még mindig megnyugtatóbbnak láttam a dolgot, mint a régi orvosomnál), ezért már biztosabb kezekben éreztem magunkat.

Telt múlt az idő, közben végeztem a napi relaxációkat (sajnos, nem volt rá minden nap időm, amit nagyon bánok, mert még magasabb szintre lehetett volna eljutni, de majd legközelebb 🙂 ), hallgattam a megerősítő gondolatokat és az utolsó hetekben ittam a málnalevél teát és a gátmasszázst is alkalmaztam.

2016-os év utolsó heteiben nagy vendégjárás volt nálunk, hogy még a baba születése előtt összehozzunk egy-egy családi, baráti találkozót hiszen a baba érkezése után néhány hétig erre nem tudunk sort keríteni. December 17.-én szombaton szintén vendégeket fogadtunk, egész nap sürögtünk-forogtunk, jól el is fáradtam. Fél egykor azzal a céllal feküdtem le aludni, hogy másnap kialszom magam és addig pihenek ameddig jólesik, de ez másként alakult. 🙂 10 perccel később fel is ébredtem, hogy furcsa görcsszerű érzést érzek a hasamban, amit eddig nem éreztem.

Nem is tudtam visszaaludni, pedig nagyon fáradt voltam. (Amúgy alapvetően mindentől függetlenül nagyon jókat tudok aludni.) Mindeközben a férjem mellettem békésen szunyókált és nem is akartam felébreszteni. Telt múlt az idő, de az érzés csak nem múlt el. Valójában bizonytalan voltam, hogy mit is érzek, hiszen első babánkat vártam ill. ezidáig, nem voltak jóslófájásaim. Szóval vajon ezek jósló vagy vajúdó fájások? A férjem közben felébredt, elkezdtük mérni a méhösszehúzódások hosszát. Rendszertelenül jöttek. 2,5-3-4 percenként jöttek, volt egy-egy 8 perces is és mind kb. 1 percig tartott. Gondoltuk, hogy na majd a meleg fürdő eldönti,hogy jósló vagy vajúdó összehúzódásokról van-e szó. Ahogy szokták mondani, ha a fürdő hatására elmúlik, akkor jósló, ha rendszereződik, akkor vajúdó. A mi esetünkben semmi nem változott a fürdő hatására. Továbbra is változó időközönként jöttek a méhösszehúzódások és bizonytalanok voltunk, hogy indulnunk kell-e a kórházba vagy sem.

3.37-kor felhívtuk a szülőszobát, hogy adjanak tanácsot és az ő javaslatukra  3.50kor a szülésznőt is hívtuk, majd megbeszéltek alapján 4.59-kor ismét , amikor is megbeszéltük, hogy 6-kor találkozunk a szülőszobán. Ekkor számomra még mindig nem volt nyilvánvaló, hogy éles helyzetről van-e szó. 6.15 re értünk be a szülészetre. Megvizsgált a szülésznő és legnagyobb örömömre már 2 ujjnyira ki voltam tágulva, szóval szülünk :).

Elkezdődött az előkészítés ill. az adminisztráció, ami elég hosszú időt vett igénybe. Mindeközben Apa lement a szülőszobai táskámért, majd beköltöztünk a szülőszobába.

A vajúdás szépen csendesen zajlott, labdán, kádban. Teltek múltak a percek, órák és a magzatvíz még mindig nem folyt el. A méhösszehúzódások szépen lassan erősödtek,én pedig szintén szépen lassan egy másik dimenzióba kerültem. Relaxáltam, ahogy korábban gyakoroltam. Déli tizenkettő órakor burokrepesztés történt, aminek hatására még inkább felerősödött és felgyorsult az egész folyamat és gátvédelemmel 2016. december 18.-án 13.06 perckor aranyvasárnap megszületett a kisfiúnk Áki. Babánkat rögtön a hasamra is fektették. Nagyon békés volt, alig sírdogált és gyönyörű rózsaszín baba volt (csak a fejecskéje volt picit lila) 10/10-es értéket kapott. Babám mikor a mellkasomra került én még mindig egy másik dimenzióban voltam. A körülöttem zajló dolgok, történések elég távoliak voltak ahonnan szépen lassan, fokozatosan tértem vissza. A szülés után saját lábamon lesétáltunk az osztályra bébikém pedig egy rövidke időre a csecsemősökhöz került. Sajnos az arányórát nem tudtam maximálisan kihasználni, annyira nem voltam még magamnál a boldogságtól 🙂

A burokrepesztést leszámítva semmilyen beavatkozás nem történt, nem volt szükség epidurális érzéstelenítésre, gátmetszésre, szépen haladt minden a maga útján. A teljes vajúdás 12,5 órán keresztül zajlott, félelmek nélkül és egyetlen egyszer sem jutott eszembe (ahogyan sokmindeninek), hogy császározzanak már meg végre, mert nem bírom tovább.

Hihetetlen csoda egy baba érkezése és hihetetlen erők vágtáznak át a vajúdó, szülő nő testén. Fantasztikus érzés, olyannyira, hogy már szinte Áki megszületés után rögtön az jutott eszembe, hogy szeretném ismét átélni ezt a csodát 🙂 .

Babánk születése minden várakozásomat felülmúlt és őszintén kívánom mindenkinek, hogy hasonló élményben legyen része! Hálás vagyok a babánknak, hogy ennyire szépen, finoman bújt elő erre a világra, a férjemnek, aki végig mellettünk volt és megnyugvással töltött el, a szülésznőnek, aki fantasztikus munkát végzett, a szülészorvosnak, aki engedte, hogy minden a maga útján történjen. Kívánok mindenkinek ilyen pozitív élményt és jó szívvel ajánlom a Hypnobirthinget, hiszen szülni lehet félelmek nélkül is nyugalomban, amihez maximális segítséget nyújt ez a technika, persze ehhez szükségesek a megfelelő kórházi szakemberek is.

Lilla & Ákos & KisÁki