Szüléstörténet 61, Bellon-Nagy Kata

Szeretettel osztjuk meg Veled a hírt, hogy február 21-én teljes nyugalomban, csendben  és mosollyal az arcán megérkezett Veronika lányunk. Bár a szülés nem a terveink szerint indult, mégis életünk egyik legszebb élménye volt. A tervezettnél 1 héttel korábban jött a világra a Kishölgy. De már a meditációk alkalmával is éreztem, hogy hamarabb fogunk találkozni a kiírt február 28-i dátumnál. A vizualizációs gyakorlatok alkalmával mindig pontosan elképzeltem, hogyan indul be a szülés, milyen napra fog esni, mi fog történni. Ez nagy megnyugvást és biztonságot adott a felkészülésben. 

Végül azonban két nappal a „megálmodott” dátum után a sors és főképp az orvosom döntött úgy, hogy beindítja a szülést, ugyanis a  magzatvizünk vészesen fogyni kezdett, szerencsére a méhszáj két ujjnyira nyitva volt ekkorra. A baba jól érezte magát még odabent, de kockázatos lett volna, ha tovább a pocakban marad. Így a vizsgálat után néhány órával már a szülőszobában ücsörögtünk.

Fél 12-kor egy közel 4 órás tesztelés vette kezdetét, amikor is azt vizsgálták, hogyan reagál a kisbabánk és a placenta arra az oxitocinra, amelyet infúzión keresztül kezdtek adagolni. Ettől tették ugyanis függővé, hogy császármetszés lesz vagy a természetes úton haladunk tovább.

Szerencsére a kishölgy szuperügyes volt, így délután burkot repesztettek és elindulhatott a nagy kaland. Hogy behozzuk a "lemaradást", egyből 5 perces hullámokkal kezdtünk, majd nem sokkal később már 2-3 percenként érkeztek az érzetek. Közben folyamatosan váltogattam a pozíciókat, ágyon feküdtem, melegvizes kádban meditáltam, ácsorogtam, és a férjem vállaira támaszkodva vajúdtam. A szülésznőm hangulatvilágítást kapcsolt és finom illatú olajok párologtatásával segítette az ellazulást, a férjem pedig egy igazi hősként megállás nélkül masszírozta a derekamat. A begyakorolt légzéstechnika és a megerősítő mondatok nagyon sokat segítettek, míg a tudatomnál voltam . Mire az 1 perces hullámok megérkeztek, sajnos annyira elfáradtam, hogy minden szakasz között mély, ködös, álomszerű tudatállapotba merültem.

Nehéz megmondani hány órája lehettünk ekkor a szülőszobában, talán  6-7 óra telt el, maga a vajúdás pedig 2-3 órája tarthatott. Az idő odabent furcsa játékot űzött velem, meggörbült és másként járt az óra. Nagyon különös élmény volt.

A vajúdás alatt két-három megtorpanásunk volt, amikor leállt a folyamat. Talán azért, mert nagyon sok erőt kivett belőlem a "tesztelős epizód". De hála az orvosomnak és a szülésznőnek, na meg a jól időzített glükóz és oxitocin löketnek, sikerült mindig továbblendülni. Kislányunk mindvégig nagyon ügyesen asszisztált odabentről és elképesztő módon jól reagált minden összehúzódásra.

8 órával a vajúdás kezdete után, éjfélkor jelentkeztek az első tolófájások. A cukor ekkorra fejtette ki hatását, felturbózta az elmémet és visszatértem a ködös állapotból. Kicsi lányunk, Verocska három-négy tolással, mindössze 20 perc leforgása alatt, a legnagyobb csendben és nyugalomban érkezett a világra.

Csodálatos pillanat volt! Minden addigi fájdalom és kellemetlenség egy pillanat alatt elmúlt.  Hiába voltam kimerült, az adrenalintól egy percet sem bírtunk aznap éjjel aludni, csak bámultuk a szobánkban szuszogó kislányt.

Óriási hálával tartozunk az orvosomnak, Dr. Jurkó Zsuzsannának  és a szülésznőmnek Fehérné Baranyi Juditnak, mindketten szenzációsak voltak, angyali türelemmel asszisztáltak végig a szülést és segítettek az úton, akkor is, amikor elcsigázott voltam. Mert igenis voltak pillanatok, amikor elbizonytalanodtam abban, hogy képes vagyok-e végigcsinálni, de mindig jött valahonnan annyi erő, hogy továbblépjek és csak a nagy találkozásra koncentráljak. A legnagyobb köszönet és hála a férjemet illeti, aki ha kellett viccet mesélt,csokival etetett, mindvégig fáradhatatlanul masszírozott és fogta a kezem. Nagyon boldogok vagyunk, hogy ő is végigkísérhette Verocska születését.

Az az igazság, hogy sokkal simább szülést képzeltem magamnak, de hálás vagyok azért, hogy minden rendben zajlott és a legjobb emberek, egy maximálisan támogató és nyugodt légkör vett körül. A több hónapnyi relaxáció és a Réka áltat vezetett felkészülés nagyon sokat segített abban, hogy fokozatosan felfedjem és elengedjem a félelmeimet a szüléssel kapcsolatban és örömmel várjam a találkozást a kislányommal.  Ez a tudatosság segített abban is, hogy a szülés napján elfogadjam, bármilyen irányt is vesznek a folyamatok, jó helyen vagyok és jó kezekben. Hála a légzéstechnikának és a meditációnak egy percre sem estem pánikba, néhány lelassulást és az időnként rám törő mély

fáradságot  leszámítva mindvégig laza tudtam maradni és átadtam az irányítást a testemnek és a kislányomnak.

Köszönjük szépen Neked, Réka a segítséget és a tudást. Nagyon örülök, hogy időben Rád találtunk :).

Minden kismamának és kispapának hasonlóan boldog élményeket kívánok!

Üdvözlettel:

Veronika, Kata és Imi