Szüléstörténet 67, Balázs-Pintér Diána

Örömmel értesítelek, hogy megérkezett hozzánk kicsi kincsünk – Mirabella kislányunk-  március 16.-án, és szívesen osztom meg felkészülésem és születése történetét.

A tanfolyamra azért mentem el, mert az információ özönből, ami rám zúdult az ismerősöktől  kezdve  családtagokon át a szaklapokig szerettem volna reális képet kapni egy többek által ajánlott szakértőtől, és  első gyermekem születésére a lehető legjobban felkészülni.

Igaz, a munkám és tanulmányaim miatt, kicsit későn jutottam el a tanfolyamra, másfél hónappal gyermekünk születése előtt, de még így is a hitemen túl, úgy gondolom, hogy az elhangzottak segítettek hozzá a szép szülési élményhez.

A relaxációt és a vizualizációt igyekeztem gyakorolni, bár előbbibe sokszor sikerült belealudni.  Másrészt sokat hallgattam a megerősítő állításokat.

Nekem, ami még sokat jelentett, hogy átvettük a szülés folyamatát a jósló fájásoktól a szülő szobáig.  Jó volt ezt a Te megnyugtató hangodon végig hallgatni Réka.  A tanfolyam maga is nekem a megnyugtatásról szólt, hisz mindig féltem valahol a szüléstől.  Azt is jó volt megtudni, hogy utána mi vár rám, bár nekem magához a szüléshez képest az tényleg egy elég nagy küzdelem volt.

A szülés maga hajnali fél háromkor kezdődött, de előtte való nap már enyhe vérzéssel indítottam reggel. Pont mentem a heti kontrollra, és a nőgyógyászom közölte, hogy itt bizony felpuhult a méhszáj , és 1 cm-re ki is tágultam már, de akár még – a kiírt időpont szerint- március végéig is kihúzhatom, ami két hét múlva lett volna.

Haza mentem, de erősödött a vérzés, amire az asszisztensnő azt mondta, hogy pihenjek, mert lehet csak a vizsgálat zavart meg.

Ezért a délutánt végig aludtam, de este erős késztetést éreztem a kiságyat most már berendezzük, így  este 11-ig pakolásztam, miközben semmit nem éreztem.

Hajnali fél háromkor ébredtem, hogy valami nem stimmel.  Azt hittem csak jósló fájások kezdődtek, mert magzatvíz nem ment el, és nem tűntek erősnek. Alkalmaztam a légzéstechnikát, amit tanultunk.

Eszembe jutott, hogy nem ártana a könyvájudós részét elolvasni, mert úgyse tudok aludni. Próbáltam, de már későbánat, el kezdtek  sűrűsödni a fájások, és tisztulni a szervezetem, amiből sejtettem, hogy ez szülés lesz.

Még hajnali négykor elmentem fürdeni relaxációs zenét hallgatva, hogy ellazuljak…

Hatkor ébresztettem a páromat, hogy szülni megyünk, ő fel se fogta mi a helyzet hirtelen, majdnem visszaaludt. 😀

Felhívtam az orvost, hogy vérvételre menjek a kórházba vagy a szülőszobára, mert még hiányzott egy vérvétel.

Mondta, hogy utóbbi. Hétkor elment a magzatvíz. Negyed kilencre érkeztünk be, és kiderült, hogy már 4 ujjnyira kitágultam. Mondta az orvos kissé megrovó hangon, hogy ha a buroksapka nem maradt volna fenn, akkor otthon szülök.

Sikerült a terv, hogy ne sok időt töltsek a kórházban, kicsit túl jól is. 

Végül burkot repesztettek, amitől féltem, de nem fájt.  Aztán hagytak szép, viszonylagos intimitásban vajúdni párommal, bár sajnos a CTG zsinór kissé korlátozott, és a szülésznő is végig figyelt, de kedves volt.  Labdán ültem és a férjem fogta a kezem, segített előre-hátra ringani, később már nem bírtam a labdán ülni, hanem az ágyszélére ültem ki. Nagyon utáltam a gondolatot, hogy fel kell majd feküdnöm az ágyra.  Közben lélegeztem megfelelően, a szülésznő is végig bíztatott, hogy jól csinálom.

 A szülésznő kíváncsi volt a gyors tágulás titkára. A meleg fürdőre gyanakodott. Mondtam, hogy más titkom is van: jártam relaxációs tanfolyamra. Azt hiszem nem is értette nagyon miről beszélek.

 Sajnos 10 óra körül kaptam egy kis oxitocint, amitől féltem, de  a férjem erősen kérte, hogy ne túl sokat adjanak.  Tényleg nem adtak irreális mennyiséget. Az orvos szerint muszáj volt, mert nem voltak elég erősek a fájások,  hogy a medencén áttoljam a babát. Utána kezdődött egy kevésbé kellemes szakasz, mert oldalra fektettek többször, ami nekem nagyon kellemetlen volt.

A vajúdás légzéstechnikáját nem gyakoroltam persze, így elég nehéz volt számomra bent tartani és lefele nyomni a levegőt, de Istennek hála pontosan 11:00-kor a baba kipottyant nagyon nagy sebességgel.

Amire külön büszke vagyok, hogy azt mondta a szülésznő és az orvos is, hogy ilyen szép, nyugodt szülést ritkán látni! A babánk is nyugodtan, halk hangon, de határozottan adta kis életének kezdeti jeleit, mint egy kis igazi örömteli szülésen átesett újszülött.  

Köszönöm a segítségedet!