Szüléstörténet 69, Szabó-Varga Melinda
Első gyermekem születését nagyon szép emlékként őrzöm, és ez Rékának és a hipnoszülés módszerének is köszönhető, így nem volt kérdés számomra, hogy a második babánk születésekor újra így szeretnék szülni. Ezért a várandósság során, már a kezdetektől gyakoroltam a szivárvány relaxációt, a légzéstechnikákat, illetve a vizualizációs gyakorlatokat. Amikor csak lehetőségem volt részt vettem a heti meditációs gyakorlaton Rékánál, valamint egy úgynevezett egyéni konzultáción, ahol gyakoroltuk a légzéstechnikákat, és kitértünk néhány számomra fontos kérdésre.
A konzultációra a terhesség 38. hetében került sor, szerda kora délután, és innen indul a mi Pannink születésének története:
Valójában már valamivel korábban felmerült, hogy kevesebb a magzatvíz, és ezért indokolt lehet ’a terhesség befejezése’. Szerda délután – amikor épp hazafelé tartottam a hipnoszüléses konzultációról – az orvosommal történt telefonos egyeztetéskor abban maradtunk, hogy csütörtök reggel ’befáradok’ a Szent János Kórházba, felkészülve arra, hogy aznap akár meg is érkezik Panni. Nem titkolom, félelemmel töltött
el, hogy meg kell indítani a szülést, valójában teljesen bepánikoltam. Alapvetően irtózom minden orvosi beavatkozástól és egy darázscsípéstől is képes vagyok halálos kórokat vizionálni. : ) Így hát nem csoda, hogy a mesterségesen beindított szülés gondolata nem töltött el örömteli várakozással. Végülis – miután az orvosom jóvoltából megnyugodtam, hogy a kisbabánknak semmi baja nem esik a kevés magzatvíz miatt – estére sikerült annyira lecsillapodnom, hogy arra koncentrálhassak, mennyire szeretném, ha mégis természetes úton indulna be a szülés. Este korán lefeküdtem, meditáltam, próbáltam azt sugallni Panninak, hogy itt az idő, induljon el hozzánk. Talán ennek is köszönhető, hogy hajnalban arra ébredtem, hogy fáj a derekam, kísérteties, de az első szülés is ugyanígy indult, csak akkor aznap este 11 körül indultunk a kórházba. Ahogy készülődtem egyre biztosabb voltam abban, hogy valóban beindult a szülés, de magam sem mertem elhinni, hogy
ennyire szerencsések vagyunk.
A kórházban az orvosom több orvossal is konzultált, látszott, hogy nem bízza a véletlenre a dolgot, és ezért (is) nagyon hálás vagyok neki, nagyon megnyugtató volt számomra, hogy tudtam, jó kezekben vagyunk Pannival. Vizsgálat során kiderült, hogy már 2 ujjnyira ki van tágulva a méhszáj, innen már nem volt kérdés, hogy aznap kezünkben tarthatjuk Pannit. Gyakorlatilag ettől a ponttól már annyira
felpörögtek az események, hogy utólag 1-2 órának tűnik az egész. Azt hiszem 10-11 körül kaptam egy szülőszobát, aznap extrém nagy volt a forgalom a szülészeten, 13 baba született. Gyors burokrepesztés, aztán várakozás. Voltak összehúzódások, de egyáltalán nem vészesek. Gyakoroltam a légzéseket, az összehúzódások alatt a lufisat, közte a 4/8-ast. Alkalmaztam még a rózsás és az endorfinos vizualizációt, kenegettem a hasam a ’csodaolajakkal’, ettől nagyon jó illat lett a szobában 🙂 Mivel folyamatosan folyt a magzatvíz, ami a burokrepesztés után nem távozott jelentős mennyiségben, az orvosom úgy döntött, hogy újra burkot repeszt, ez háromnegyed 4 magasságában volt. Ekkor megkértem a férjemet, szerezzen valami ennivalót, nagyon éhes voltam, és azt gondoltam, hogy valószínűleg csak késő este lesz baba, addig szükségem lesz még az energiára. Nem így lett. Ettől a ponttól az egész történet egy hollywoodi filmhez hasonlít – a fejemben legalábbis : )
Gyakorlatilag néhány percen belül nagyon erős és hosszú összehúzódások jöttek, sorra egymás után, egyre rövidebb szünetekkel. Egyedül voltam a szobában és imádkoztam, hogy a férjem minél előbb érjen vissza, nem szerettem volna segítségért kiabálni : ) A légzés nagyon sokat segített ebben a szakaszban a fájdalom elviselésében is, és abban is, hogy képes legyek koncentrálni. Ahogy a férjem visszaért (ez maximum egy fél óra lehetett), megpróbáltam lemászni az ágyról, hátha úgy jobban érzem magam, és akkor a lélegzetem is elakadt, mert már éreztem, hogy ott van Panni, a ’kijáratban toporog’, nem lehet tovább várni, nyomni kell. Kértem a férjem, hívja az orvost. Jöttek is azonnal, a szülésznővel együtt. Minden nagyon gyorsan történt, visszamásztam az ágyra, és azonnal újra éreztem a tolási ingert. Többé kevésbé sikerült megvalósítani a lefelé légzést (erre nagyon büszke vagyok ), két nyomásból kint is volt Panni, bár a két összehúzódás közti idő akkor egy örökkévalóságnak tűnt. : ) Panni gátvédelemmel született, és nagyon hamar felépültem a szülés után, ami nem rossz dolog, ha az embernek már van egy három éves kislánya otthon.
Hálás vagyok, hogy nagyon szép emlékként őrízhetem Panna születését is, akárcsak a Csengéét.
Köszönöm Réka!
És persze köszönöm az orvosomnak és a szülésznőnek is, akik türelmesek voltak velünk, és támogattak abban, hogy a lehető legtermésztesebb módon szülessen Panni, akkoris ha éppen nagyon mozgalmas nap volt a Szent János Kórház Szülészetén!