Szüléstörténet 7, Páli Anikó, 2012. május
A második kisfiunkat várva ismerkedhettem meg a hipnoszülés módszerével, amihez nagy reményeket fűztem tekintettel arra, hogy az első szülésem nem volt zökkenőmentes. Akkor a magzatburok megrepedését követően a szülés folyamata leállt: a korábban kezdődő fájások is teljesen megszűntek. Végül a szülést (2 nap, 2 éjszaka szülőszobai tartózkodás után, ahol pihenni és erőt gyűjteni nem igazán könnyű) 48 óra elteltével, a császármetszés előtti utolsó pillanatban sikerült megindítani, a folyamatot pedig természetesen végig mesterséges anyagokkal kellett fenntartani, segíteni. Az első babám bár így is szépen megszületett, de ennek csodáját én nem igazán tudtam megélni, mivel kb. a tágulási szak közepétől halálosan kimerültem. Innentől csak homályosabb – bár összességében szép – emlékeim voltak a történtekről (gátmetszés stb…), melyeket főként a velünk bent tartózkodó apuka elbeszélései alapján tudtam felidézni. Mindezek miatt a kisbabám első karba vétele a szülőszobán szintén nagyon kimerítő élményként maradt meg bennem minden szépsége ellenére, csak hosszabb pihenés után tudtam ismét a kis jövevénnyel foglalkozni.
Mindezek után reményteli várakozással gyakoroltam a hipnoszülés-tanfolyamon Rékától tanultakat, melyek a szülés gördülékeny, a testem és kisbabám természetes ritmusában történő, harmonikus és mesterséges anyagoktól, beavatkozásoktól mentes lefolyását ígérték.
Én ezt vártam, de úgy érzem, hogy ennél többet kaptam: a vajúdás megindulásától kezdve erőlködés nélkül, tudatosan és szerető figyelemmel végigélhető szülés élményét, amelynek során saját testem működését harmonikusnak, az elsőhöz képest egészen más, magabiztos és nyugodt lelkiállapotban élhettem meg – mindvégig a kibújásra váró kisbabámra figyelve.
A legnagyobb meglepetésemre és örömömre az emlékeimben szinte elviselhetetlennek ható tágulási fájások most nem fájdalomélménnyel jártak első sorban, hanem a szülést lépésről-lépésre előrevivő hullámokká szelidültek, melyeket valódi öröm volt tapasztalni, ahogy a későbbieket is: így a tízpercesekről éppen lerövidülő fájásokkal és ezúttal megfelelő tágulással a szülőszobára érkezéstől számított 4 és fél órán belül, különösebb kimerültség nélkül, gátvédelemmel kísért, tudatosan, figyelemmel megélhető szülés után ölelhettem magamhoz 3.720 g-os babánkat, aki az első fiunknál (3.250 g) egyébként jóval nagyobb volt, így a könnyebb szülés nem volt borítékolható.
Számomra az is nagyon fontos és boldogító eredmény volt, az ekkor is velünk levő apuka segítő jelenlétét is végig képes voltam érzékelni és igénybe venni, számára szintén jobban „megfigyelhető” és tényleg együtt megélhető élményt nyújtott ez a szülés.
Az első alkalom tapasztalatával, összehasonlításai alapjával a birtokomban úgy érzem, hogy a mostani szülés felemelő élményét nagyon nagy részben a hipnoszülésnek és Réka segítségének köszönhetem, aki a lelki és testi ráhangolódásban egyaránt önbizalmat és (az élet más kiélezett helyzeteiben is igazán jól hasznosítható) módszert nyújtott. És nem utolsó sorban: nekem a tanfolyamon való részvétel, a beszélgetési lehetőségek és a lazító gyakorlatok is nagyon jó élményt nyújtottak szülés előtt!
Ez minden nőnek csak hasznára válhat… Köszönöm!
