Szüléstörténet 74, Peti baba
Örömmel tájékoztatlak, hogy szeptember 23-án megérkezett Peti, 3010 grammal, 54 cm-el szépen és simán:)
Elöljáróban: Hannussal nagyon szép szülésélményem volt,- szintén a hipnoszules segítségével, és volt idő, mikor azt gondoltam, hogy ilyen élmény csak egyszer jut az életben. Aztán a segitsegeddel sikerült ezt átkeretezni úgy, hogy simán lehet ezt ismételni, sőt, akár még könnyebb is lehet. Tényleg. Sikerült.
Előző este még a barátainknál vacsoráztunk (egyébként nagyon klassz fűszeres olaszt), aztan 10 körül egészen fura alhasi tompa nyomást kezdtem érezni, amit a helye alapján méhszájnak gondoltam. Éjfél körül mondtam a férjemnek, hogy aludjunk, ki tudja mi lesz ebből:) Mikor éjszaka felkeltem pisilni, éreztem ezt a fura fájdalmat,de tudtam tőle aludni. Reggel 6-kor pedig megérkeztek az ismerős méhösszehúzódások, amelyek nagyon enyhék voltak és 15-20 percesek.7-kor beszèltem a szülésznőmmel, akivel abban maradtunk, hogy élem az életem, relaxálok, és 10 korul beszélünk. Szóval Peti szépen elindult.
Nagyon energetizáló volt a szivárvány relaxáció és az is sokat segitett, hogy aznap gyönyörű napsütés volt. A lufilégzést pedig nagyon hatékonynak éreztem. Mint utóbb kiderült, nem ok nélkül:)
10 utan beszéltem a szulesznommel arról, hogy 10 perc körüliek a fájások, megbeszéltük, hogy hívom, ha 10 perc alattiak, vagy fél percnél hosszabbak. Letettuk a telefont, -gondoltam megmérek egy fájást, mennyi idő: 40 másodperc volt. Szóval visszahívtam a szülésznőmet, aki mondta, hogy akkor induljon mindenki a kórházba. Fèl 12 korul érkeztünk meg, ekkor 4,5 cm-re volt nyitva méhszáj.
Kiválasztottunk egy szülőszobat (a Leboyer-t:)) berendeztuk magunknak, és zenét hallgattunk, relaxáltam és beszélgettünk, nevetgéltünk a férjemmel, akinek a fizikai (szó szerint rajta támaszkodtam) és lelki támogatása nagyon sok erőt adott. Közben próbáltam megtalálni az ideális pozíciókat a fájások alatt és között. Voltak erősebb és gyengébbek is, igyekeztem optimalizálni és tartogatni az erőimet a finisre:)
Fél 1-kor érkezett az orvosom, ekkor már 8 centire nyitva volt a méhszáj. Fél 2-kor burkot repesztett (előtte megbeszéltük, hogy mehet) no innentől felgyorsultak az események: a toló fájásokat szinte alig éreztem abban a transzállapotban! A szülésznőm segítségével sikerült lefelé lélegezni a babámat, aki 14.30-kor megszületett, gátvédelemmel. Szinte azonnal mellre kúszott, ahonnan 2 óra múlva vettük le, el se vitték fürdetni, de meglett az eredménye, mert 10 grammot hízott a szülőszoba és az esti fürdetés között:)
A szülést követő eufórikus állapotnak köszönhetően úgy éreztem, hogy annyi erő van bennem, hogy hegyeket tudnék arréb tolni… Azért azt nem tettem, de másnap már a nagylanyommal bújócskáztunk a kórház kertjében és telis tele voltam és vagyok energiával. Réka, köszönjük, elévülhetetlen érdemeid vannak a gyerekeink születésével kapcsolatban, hálás vagyok érte!
Szeretettel:
Melinda