Szüléstörténet 75, Geyer Mercedes
Viszonylag kevés időm jutott a gyakorlásra a tanfolyam után, mivel egy héttel később már élesben kellett használnom a tanultakat.
Február 4.-én, szombat éjjel 1 órakor kezdődtek a fájásaim, de mivel még csak közeledtem a 37. héthez, jósló fájásokra gyanakodtam, Reggel 7 óráig jöttek a fájások folyamatosan, de mivel percekre vissza tudtam aludni vártam. De mélyen azért éreztem, hogy elérkezett az idő, így amikor a férjem felébredt felhívtuk a szülésznőt, hogy 6-7 perces fájásaim vannak. Megbeszéltük, hogy fél 9 kor találkozunk a János Kórházban és meglátjuk hogyan tovább.
Ahogy beértünk, megvizsgált a szülésznő, és meglepetésemre csak 1 ujjnyit tágultam csak, meglepetésként ért, mert elég nagy fájásaim voltak végig az úton. Mivel elég messze lakunk a kórháztól, a szülésznő a szülészorvossal konzultálva úgy döntött, hogy 1 órát várjunk és meglátjuk, hogy mi lesz.
1 óra alatt egyre hamarabb jöttek a fájások, nagyon sokat segített a vizualizációs technika és a levegővétel, a befelé figyelés és a koncentráció. És persze a relaxációs technikák.
1 óra elteltével amikor újra megvizsgáltak akkor bő 2,5 ujjnyira tágultam, el sem akarták hinni, hogy ennyi idő alatt ez lehetséges. Ekkor eldőlt, hogy maradunk.
Ezután felgyorsultak az események 2 óra elteltével a szülésznő ajánlotta, hogy a kádban vajúdjak tovább, de azért előtte még megvizsgált, és gyorsan el is vetette, hogy kádba üljek, mert Jávor baba már megszeretett volna születni. Még a szülésorvost is meg kellett sürgetni, hogy beérjen a megszületésre .-)
3 órás vajjúdás után, fájdalom csillapítás nélkül, gátvédelemben megszületett első szülött kisfiúnk.
Annak ellenére, hogy nem volt lehetőségem sokat gyakorolni, elképesztően sokat segített a HypnoBirthingen, azaz az Örömteli szülés tanfolyamon tanultak, mind nekem mind a férjemnek, aki a tanfolyamon is még úgy gondolta, hogy 5 percet fog tudni bent maradni a szülőszobán, végül még a köldökzsinórt is elvágta. 🙂
Azt nem mondom, hogy a szülés fájdalommentes volt, de nagyon gyors lefolyású. Oly annyira, hogy még az osztály orvosai is csodájára jártak 🙂