Szeretném veled megosztani miként zajlott a kisfiam világrajövetele. Először is hálás köszönetem, hogy ennyi munkàt fektetsz a tudásod bővítésére, és nem tudok elég hálás lenni, hogy ezt tanítod édesanyáknak. Történetemhez hozzátartozik, hogy már több éve dolgozom együtt pszichológussal és családállításokra is jártam rendszeresen, hogy a lehető legtöbb eddigi traumámat megdolgozzam és elég jó szülővé válhassak gyermekem számára. Több apás szülés felkészítőt is nézegettem, de a bemutatkozódban írtak alapján hozzád jelentkeztünk be férjemmel, és milyen jól is tettük!
A tanfolyamon szerzett tudást igyekeztem minden nap gyakorolni. A férjem folyamatosan bíztatott és emlékeztetett a mindennapokban, hogy ez ne maradjon el.
2025.12.21-e volt az a nap amikor kora hajnaltól gyenge fájásokat éreztem, az egyik legfontosabb szerintem a nap kimenetelét tekintve, hogy mindent megtettem azért, hogy pihenni tudjak éjszaka, hogy legyen erőm a nagy “szülibulira”.
Mi magánkórházat választottunk és szerintem az egyik legjobb döntés volt, mert nagyon nagy biztonságot és nyugalmat adott nekem és a férjemnek is.
Gyermekorvosként, látva már több szülés körüli komplikációból született gyermeket, nagy félelemmel töltött el, hogy az én szülésem körül minden rendben lesz-e. Bár tudtam, hogy amiből én már többet láttam, valójában ritkaságok, és a szülések döntő többsége komplikáció nélkül lezajlik, mégsem tudtam ennyivel megnyugtatni magam. Fel szerettem volna készülni a lehető legjobban a közelgő szülésemre, hogy mind lélekben, mind testben megfelelő jelenléttel álljak majd ott a a nagy napon. Nagyban segített ebben Réka tanfolyama, az itt elsajátított relaxációs módszerek és légzéstechnikák napi szintű gyakorlásával (amit a szülés előtt két hónappal kezdtem) pozitívan és nyugodtan zajlott mind a vajúdásom, mind a szülésem. Elhittem, hogy képes vagyok rá és minden rendben fog lezajlani.
Nekem tényleg nagyon sokat adott a tanfolyam, enélkül biztos nem tudtam volna ilyen nyugodtan és felkészülten végigcsinálni! Sokat segített abban, hogy nem ért váratlanul a vajúdás során érzett fájdalom, tudtam, hogy mire számíthatok és a tudatos felkészülésnek és a gyakorlatoknak hála, teljesen viselhetőnek éreztem a szülést. A vajúdás és a szülés számomra a sürgősségi császármetszés ellenére nagyon pozitív élmény volt, azóta is nagyon szívesen gondolok vissza arra a napra és csak azt sajnálom, hogy nem tudom időnként újraélni. 🙂
Gyermekorvosként, látva már több szülés körüli komplikációból született gyermeket, nagy félelemmel töltött el, hogy az én szülésem körül minden rendben lesz-e. Bár tudtam, hogy amiből én már többet láttam, valójában ritkaságok, és a szülések döntő többsége komplikáció nélkül lezajlik, mégsem tudtam ennyivel megnyugtatni magam. Fel szerettem volna készülni a lehető legjobban a közelgő szülésemre, hogy mind lélekben, mind testben megfelelő jelenléttel álljak majd ott a a nagy napon. Nagyban segített ebben Réka tanfolyama, az itt elsajátított relaxációs módszerek és légzéstechnikák napi szintű gyakorlásával (amit a szülés előtt két hónappal kezdtem) pozitívan és nyugodtan zajlott mind a vajúdásom, mind a szülésem. Elhittem, hogy képes vagyok rá és minden rendben fog lezajlani. A pozitív és nyugodt hozzállás még akkor is ki tudtam tartani, amikor a CTG gondok miatt sürgősségi császármetszésre volt szükség.
A hypnoszülés tanfolyamnak hála nagyon felkészültnek éreztem magam, naponta gyakoroltam a szivárvány meditációt és hallgattam a megerősítő gondolatokat.
Március 1. péntekre voltam kiírva, ekkor már 1 ujjnyira nyitva volt a méhszájam, de jósló fájásokat addig nem éreztem. Az aznapi CTG volt az első, ami már ki tudta mutatni, de szombaton semmi ilyet nem éreztem. Féltem, hogy be kell feküdnöm majd indtásra következő pénteken.Vasárnap kipróbáltam több szülésindító praktikát, tonicot ittam, csípős indiait ettem, de nem volt jele fájásoknak. Filmeket néztem este. és kb éjfél körül éreztem a péntekinél enyhébb fájásokat, de nem rendszereződtek. Éjjel 1.40-kor lefeküdtem, elkönyvelve, hogy ebből már nem lesz semmi.
Épphogy lekapcsoltam a villanyt, mikor a babám 1.45-kor rúgott egyet, és egy pukkanást hallottam. Elfojt egy nagyobb adag víz, vérrel keveredve. Gyorsan letusoltam, de nem volt sok időm, rögtön 2-3 perces fájásokkal kezdtem. Még gyorsan bepakoltam a maradék dolgokat a bőröndbe, és 2.20-kor már a kocsiban voltam. Ekkor hallgattam a szivárvány meditációt, és közben a nyíló virágokra gondoltam. Éreztem, hogy nagyon gyorsan haladok, a beszéd már nem ment könnyen.
Február 17-én megszületett a kisfiunk 🙂 Nem voltak hiábavalók a meditációk és a nyíló virág gyakorlatok, mert mire a szüléshez közeledtünk, már 1 szűk ujjnyira nyitva volt a méhszáj, és kicsit rövidült is.
Nekem a legnagyobb félelmeim között volt az indított szülés és a mesterséges oxitocin. Mivel utóbbihoz volt szerencsém az első szülésem alatt :/ Magunk közt szólva, az utolsó menstruációm dátumára kicsit ráfüllentettem, 6 napot. 41+1 napra voltam behívva ballonos indításra, de az nekem már valójában kereken 42 hét volt. Tudtam, hogy aznap legkésőbb elkészül magától a kisfiam, és így is lett.
Lefekvés előtt szuggeráltam azèrt, hogy induljon 🙂 Reggel meg is jelentek az első, talán jósló “fájások”. 8-ra kellett mennem az osztályra, mire leültem a székbe, már éreztem az első kontrakciót 🙂 Akkor már megnyugodtam, hogy indításra itt már nem lesz szükség. 8:30 körül már 2 és fél percenkénti rendszeres összehúzódások voltak, fájdalomról itt még nem beszélhetünk. 3 cm volt már ekkor a méhszáj, felajánlották hogy burkot repesztenek, de én kértem, hogy várjunk még. 10 óra után már nagyon kezdett kellemetlen lenni, addigra a férjemet már hazaküldtem, mert nem gondoltam, hogy egyelőre szükség lesz rá. Ehhez képest a szülőszoba helyett ott a kórházi szobámban vajúdgattam. 😀 11:30 körül volt bent egy osztályos nővérke, mondta hogy ha 3 percenként jönnek ezek az összehúzódások, azért menjek át a szülőszobra, nézzenek rám. Mondtam neki, hogy ne vicceljen, kevesebb mint egy percenként jönnek. Átmentem, de akkor màr az elveimet sutba dobva kértem EDA-t, bevallom, olyan gyorsan és olyan erővel törtek rám az 1 perces fájások, hogy nem volt időm eljutni a relaxált állapotba. Csak a mély hasi légzés tartotta bennem a lelket, akkor nem fájt annyira.
Szeretném elmesélni a kislányunk Melitta születését és hogy ezt hogy éltük meg a férjemmel együtt – szerintem nagyrészben hála a tanfolyamodnak 🙂
Végül a kislányunk nem fordult be a 39. hétben sem, így ki lettünk írva császármetszésre november 4-ére (ami a 40. terhességi hét eleje lett volna). Őszintén szólva nem mertük vállalni a művi külső megfordítást, mivel egyszer sem volt fejfekvésű, így egyfajta sorsszerűnek éreztük, ha a napi spinning babies torna és gyakorlatok ellenére sem fordul be időben. Tehát, türelmesen vártuk a kiírt dátum eljövetelét, közben minden nap gyakoroltam a lassú légzést és a szivárvány meditáció gyakorlatait – reménykedve abban, hogy utolsó pillanatban még máshogy alakul, és mehet egy természetes szülés.
Végül november 2-án távozott a nyákdugó. Lett egy enyhe és konstans alhasi fájdalmam a délutáni órákban, amely kicsit fokozódott, de nem volt vészes, így nyugodt lélekkel készülődtem és csinosítottam a házat, hogy amikor hétfőn megszületik a kisasszony, akkor utána ne kelljen pár hétig foglalkozni a nagyobb takarítással. Olyan délután 5 óra körül kicsit idegesítőbbé vált a fájdalom, és néha egy kis periodicitás is lett benne. Bettem egy lazító, gyertyafényes forró fürdőt, hátha elmúlik tőle. Nos, nem múltak el a fájások, inkább erősödtek, de nem rendeződtek.
Megpróbáltam a meleg víz után pihenni kicsit, de elfolyt (pontosabban elömlött) a magzatvíz, és reálissá vált, hogy ezek a fájások nem csak jóslók voltak. Mivel a választott orvosom külföldön volt, felhívtuk a szülésznőnket, hogy akkor szerintem szülni fogunk, és mi legyen a teendő, mert a baba még mindig farfekvésű (ezt biztosan éreztem, ugyanis kitapintható volt a feje a bordáim mellett).
Tanácsra, 15 perc fekvő pihenés után elindultunk a kórházba, ami szerencse is volt, mert a fájások rapidan gyorsultak, és mire 35 perc után beértünk a kórházba, már 1-2 percenként jöttek, és nagyjából 1 percig tartottak. Bent már az első vizsgálatnál kiderült, hogy kb. 4 ujjnyira van kitágulva a méhszáj, így ha farfekvésű lett volna tényleg a babánk, akkor meg is szülhettem volna természetesen is (ugyanis nagyon intenzívek voltak az összehúzódások és maga a baba kellően picike volt – csupán 47 cm és 2,83 kg), ám egyben az is kiderült, hogy ő lábbal előre szeretne kijönni, sőt mindkét lábfeje már kint volt a hüvelyben, így egy nagyjából 15-20 perces előkészítés után be is toltak a műtőbe császárra (a lábfekvés a természetes szülés szempontjából kontraindikációnak számít).
Először is szeretnénk köszönetet mondani a tanfolyam szuper felépítéséért és érthető továbbításáért.
A mi szülésünk délután 17-kor kezdődött. Itt indultak el a rendszertelen fájásaim bár akkor még nem voltam tisztában vele, hogy elkezdődött. Hallgattam a meditációt és labdára is ültem. Másnap reggel amúgy is mennünk kellett a kórházba CTG vizsgálatra. Itt már naponta jártunk 40+2 napnál de az nem mutatta a fájásaimat. Hazajöttünk.
Aztán egyre erősebbek lettek az összehúzódások, már nem tudtam feküdni se, de még mindig rendszertelen. Végül este 8-ra bementünk a szülészetre. Onnan hazaküldtek mert még az egy ujjnyit sem értük el. Hazaérve beültem egy kád vízbe de nem esett jól. Itt már nagyon erősek voltak a fájásaim és rendszereződtek 3-5 percesekre majd egy kis idő után már 1-2 percenként jöttek. Hívtuk a kórházat, hogy mi legyen végül 23:25-kor felvettek a szülészeti osztályra továbbra is csak 1 ujjnyival. Párologtattunk levendulát, ringattam a csípőm, lazítottam a testem minden összehúzódásnál. Bő fél óra elteltével jött az orvos megnézni és csoda mód már elértük a 4 ujjnyit. Végül 2024.10.07-én 1:24-kor 3170 grammal és 53 centivel megszületett a kisfiúnk fájdalomcsillapító nélkül, gátvédelemben.
Nagyon sokat gyakoroltam a meditációt a szülés előtt is illetve jógaoktatóként a legvégéig jógáztam és nyújtottam is. Szerintem ezek összessége és a szülés folyamatáról való ismeretek által lett ilyen csodálatos szülésélményünk. 🙏🏻😊
https://oromteliszules.hu/wp-content/uploads/2024/11/image_67162369-scaled.jpg25601920Rékahttps://oromteliszules.hu/wp-content/uploads/2018/03/hipnoszules-logo-1.pngRéka2024-11-19 19:19:092024-11-19 19:19:09Szüléstörténet 241, Andris baba
Júliusban voltunk nálad szülésfelkészítő tanfolyamon, és csak köszönetet szeretnék mondani az ott tanultakért. 🙂 Gondoltam, megírom neked, hogy is alakultak nálunk a dolgok :). Kisbabánk augusztus 27-én született meg, és egy, minden különösebb beavatkozástól mentes (egy burokrepesztés volt csupán), fájdalomcsillapítás nélküli, szép szülésem volt, és biztos vagyok benne, hogy ez részben a nálad tanultaknak köszönhető. Részben nyilván szerencsém is volt, és nem szeretném elvitatni a Honvéd kórház szülészeti stábjától sem, hogy jó fej, fiatalos csapatuk is maximálisan megtett mindent annak érdekében, hogy háborítatlan legyen a szülésünk. Le a kalappal előttük is, hogy modern szemlélettel közelítenek a szüléshez.
Bár a szülési pozíciót nem választhattam meg, de nem volt gátmetszésem, nem kaptam beöntést/borotválást, nem kellett oxitocint adagolni, a méhszájam pedig szép tempóban tágult, a baba néhány kitolásból kint is volt. 🙂 A legenyhébb fájdogálásoktól kezdve a baba világra jöveteléig összesen 12 óra telt el.
https://oromteliszules.hu/wp-content/uploads/2018/03/hipnoszules-logo-1.png00Rékahttps://oromteliszules.hu/wp-content/uploads/2018/03/hipnoszules-logo-1.pngRéka2024-10-01 17:04:282024-10-01 17:04:28Szüléstörténet 240, Zsigmond baba
Nem volt számomra kérdés, hogy részt vegyek Réka tanfolyamján mivel a gondolkodásom, életvitelem hasonló elveken alapul. Hiszek a természet erejében, hogy minden ki van találva és meg kell próbálni hangolódni a természethez, természetes erőkhöz. De ez nem azt jelenti, hogy a végletekig ragaszkodni kell valamihez, legyen ez bármi.. hiszen az élet tele van kiszámíthatatlan kihívásokkal is, ami valamit tanít, és ezt sok esetben csak idővel ismerjük el.
2024 június 16-án hajnali egy órakor felébredtem erősebb összehúzódásokra, menstruáció jellegű fájásokra. Ekkor még tovább pihentem, mivel már 3-4 hete előfordultak hasonló kis fájások amik rendszertelenek voltak. Fél óra múlva újra ébredtem, hogy ez már más.. így elkezdtem odafigyelni, majd telefonnal mérni az időket, mert egyértelmű volt hogy ez rendszereződött fájások. Valóban így is volt, 6-7 percenként újra érkeztek és kb 40-50 másodpercig tartottak. Pihengettem, nem izgultam ( maximum pozitív izgalom volt, hogy érkezik a kicsi szerelmünk ). Kicsi pihenés után ( talán egy óra ) már 5-6 percesek voltak és akkor egy mosdóra menetnèl vérezni is kezdtem. Ekkor ébresztettem férjemet, aki soha életèben nem ugrott ki ilyen gyorsan az ágyból. Nagyon édes volt ahogy izgatottan, álmos szemekkel készülődött, és közben figyelt rám. Nem kapkodtunk, tudtam hogy nem jön egyik pillanatról a másikra a babyke . Elindultunk a kórházba, ahol egyből megvizsgált a doktornő és mondta, hogy 2,5 centire vagyok tágulva, ha közel lakunk akkor nyugodtan haza mehetünk még, ha szeretnénk.. mégiscsak jobb az otthoni nyugalomban lenni. Nagyon kedves volt és örültem, hogy olyan tanácsokat mondott amit Réka is a tanfolyamon. Feküdjek be egy kellemes meleg vízbe hangulat fényekkel, hallgassak zenét, kérjem a páromat hogy masszírozzon.. és ha már sűrűbbek a fájások 4-5 percesek és erősebbnek is érzem menjünk vissza. Mivel alig 30 percre lakunk a kórháztól haza is mentünk. Még hajat is mostam :)) kádban lazultam, hangolódtam zenével, meditáltam, koncentráltam a légzésre amiben párom segített. Nagyjából 4 órát tudtam otthon hangolódni nyugalomban amikor már erősebb fájások érkeztek és vissza is mentünk. Ekkor már 4 újnyira tágultam és egy kisebb várakozás után mehettünk is a vajúdó szobába. Nagyon kedves szülésznőt kaptam, aki egyből kérdezte ugye gátvédelemmel szeretne szülni? Végig nagyon kedves volt, sokat hagyott magunkra a férjemmel és nem erőszakoskodott semmivel, sőt sok hasonló tanáccsal látott el, amit Réka is tanított, ajánlott. Megkönnyebbülés volt számomra, hogy állami kórházban is vannak olyan szakemberek, akik hasonló elveket követnek. Ezt azért írom mind le, mert minden körülmény adott volt, hogy egy csodálatos természetes szülésélményünk legyen.
https://oromteliszules.hu/wp-content/uploads/2024/07/1ddc87cc-4e3f-48b1-b2b8-769c8bad0f0d.jpg720540Rékahttps://oromteliszules.hu/wp-content/uploads/2018/03/hipnoszules-logo-1.pngRéka2024-07-27 09:37:202024-07-27 09:37:20Szüléstörténet 239, André baba
Első gyerekes kismamaként nagyon vártam a tanfolyamot, amit igaz, eléggé a várandósság végére sikerült beütemeznem, de nagyon hasznosnak találtam. Tetszett, ahogy témakörök szerint rendszereztük a lényeges tudnivalókat. Alap dolgokkal valamilyen szinten tisztában voltam, de úgy éreztem, hogy minden témánál tovább is bővül a tudásom, megértésem. Sokat segített a tanfolyam, hogy tudatosabban tudjak készülni a szülésre, megértsem, hogy fizikailag és lelkileg is hogy zajlanak általában a folyamatok, és így jobban el tudjam dönteni, hogy én magam mit és hogy szeretnék a szülés során ezzel csökkentve a kiszolgáltatottság érzését. Egy abszolút pozitív várakozás épült fel bennem a szülés kapcsán, persze illúziókba nem ringatom magam, biztosan küzdelmes lesz egy szinten, de az elsajátított tudással úgy érzem, lesz eszköztáram sikeresen megbirkózni a feladattal. Elsőre kicsit megijedtem, hogy nagyon hosszúak lesznek az alkalmak, de mindig úgy elrepült az idő, hogy szinte észre sem vettem. Szuper volt, hogy online is részt lehetett venni, mivel a mozgás már kicsit nehézkesebb számomra, ugyanakkor nagyon jó, hogy nem egy előre felvett videót néztem, hanem tényleg helyben tudtam kérdezni bármi kapcsán.
A tanfolyam után rendszeresen gyakoroltam minden nap és a szerdai meditációkon is amikor tudtam részt vettem.
Voltak nehéz helyzetek és nem ment simán minden a 15 óra alatt. Hála volt mibe kapaszkodnom és rengeteg eszközöm, amibe neked köszönhetően tudtam kapaszkodni és pozitívan szépen megélni a szülést.
Hajnalban elfolyt a magzatvizem és 11-én 17:39-kor meg is született a kisfiunk ☺️ Sajnos picit vágni kellett a gátamat mivel nagyon rövid volt a köldökzsinór. Így nehezebben ereszkedett le a baba és ez megnyújtotta a vajúdási szakaszt.
Természetesen fájt a szülés és a vajúdás és volt jó pár alkalom pláne az elején amikor kibillentem a befelé fordulásból. Viszont a légzéstechnika és a tanfolyamon tanultak nagyban segítettek, hogy visszataláljak és újra befelé forduljak, lazuljak és összpontosítsak.
Volt szerencsém vízben is vajúdni, labdát is próbálni és a rengeteg hasznos tipp (sötétítés, gyertya, illóolaj, élelem, intimitás stb) nagyban megkönnyítette a szülést. A férjem is tudta, hogy mit mikor miért kell csinálnia és egy szuper támogató volt végig a nagy napinkon. Egyébként azt mondta, hogy teljesen olyan voltam kívülről egy idő után mint aki transzba esett 🙂
Valamint amikor hazaérkeztem itthon várt előkészítve a boldog asszony ágya 🙂
Összeségében nagyin pozitív élményként tekintek vissza a szülés élményemre és úgy hogy tudtam kontrollálni, csökkenteni a fájdalmakat.
Nagyon köszönöm Neked ezt!
https://oromteliszules.hu/wp-content/uploads/2024/07/IMG_4171-1-scaled.jpg17802560Rékahttps://oromteliszules.hu/wp-content/uploads/2018/03/hipnoszules-logo-1.pngRéka2024-07-14 14:31:482024-07-14 14:31:48Szüléstörténet 237, Leó baba
