Szeretném elmesélni a kislányunk Melitta születését és hogy ezt hogy éltük meg a férjemmel együtt – szerintem nagyrészben hála a tanfolyamodnak 🙂
Végül a kislányunk nem fordult be a 39. hétben sem, így ki lettünk írva császármetszésre november 4-ére (ami a 40. terhességi hét eleje lett volna). Őszintén szólva nem mertük vállalni a művi külső megfordítást, mivel egyszer sem volt fejfekvésű, így egyfajta sorsszerűnek éreztük, ha a napi spinning babies torna és gyakorlatok ellenére sem fordul be időben. Tehát, türelmesen vártuk a kiírt dátum eljövetelét, közben minden nap gyakoroltam a lassú légzést és a szivárvány meditáció gyakorlatait – reménykedve abban, hogy utolsó pillanatban még máshogy alakul, és mehet egy természetes szülés.
Végül november 2-án távozott a nyákdugó. Lett egy enyhe és konstans alhasi fájdalmam a délutáni órákban, amely kicsit fokozódott, de nem volt vészes, így nyugodt lélekkel készülődtem és csinosítottam a házat, hogy amikor hétfőn megszületik a kisasszony, akkor utána ne kelljen pár hétig foglalkozni a nagyobb takarítással. Olyan délután 5 óra körül kicsit idegesítőbbé vált a fájdalom, és néha egy kis periodicitás is lett benne. Bettem egy lazító, gyertyafényes forró fürdőt, hátha elmúlik tőle. Nos, nem múltak el a fájások, inkább erősödtek, de nem rendeződtek.
Megpróbáltam a meleg víz után pihenni kicsit, de elfolyt (pontosabban elömlött) a magzatvíz, és reálissá vált, hogy ezek a fájások nem csak jóslók voltak. Mivel a választott orvosom külföldön volt, felhívtuk a szülésznőnket, hogy akkor szerintem szülni fogunk, és mi legyen a teendő, mert a baba még mindig farfekvésű (ezt biztosan éreztem, ugyanis kitapintható volt a feje a bordáim mellett).
Tanácsra, 15 perc fekvő pihenés után elindultunk a kórházba, ami szerencse is volt, mert a fájások rapidan gyorsultak, és mire 35 perc után beértünk a kórházba, már 1-2 percenként jöttek, és nagyjából 1 percig tartottak. Bent már az első vizsgálatnál kiderült, hogy kb. 4 ujjnyira van kitágulva a méhszáj, így ha farfekvésű lett volna tényleg a babánk, akkor meg is szülhettem volna természetesen is (ugyanis nagyon intenzívek voltak az összehúzódások és maga a baba kellően picike volt – csupán 47 cm és 2,83 kg), ám egyben az is kiderült, hogy ő lábbal előre szeretne kijönni, sőt mindkét lábfeje már kint volt a hüvelyben, így egy nagyjából 15-20 perces előkészítés után be is toltak a műtőbe császárra (a lábfekvés a természetes szülés szempontjából kontraindikációnak számít).
Read more
