Szüléstörténet 215, Remény baba
Egy kis időre szükségem volt, hogy összeszedjem a gondolataimat és leüljek megírni neked ezt a levelet. Összességében, semmi sem úgy történt, ahogy elképzeltem. Köszönöm szépen, hogy a terminus túllépést követően beszéltünk telefonon február 2-án és február 3-án. Az általad javasolt méhszáj megnyílásának vizualizációja meghozta a kívánt hatást és legalább a ballon felhelyezést megúsztam.
Most pedig jöjjön a szüléstörténetem. Igazad volt abban, hogy nyomás alá fognak helyezni a kórházban. 3 nap kemény ellenállást követően az osztályvezető orvos behívatott magához egy újabb ctg és ultrahang vizsgálat után és azt mondta, hogy kiírnak császármetszésre. Az egyedüli ok a magzatvíz mennyiségének a csökkenése, illetve a méhlepény elmeszesedése volt, emellett a baba szívhangja és a keringése rendben volt, ezenfelül gyakran éreztem mozgolódni. Kaptam hideget, meleget a nyakamba és pár nem túl kellemes megjegyzést arra vonatkozóan, hogy én miért is ragaszkodom a beavatkozásmentes, természetes szüléshez. A legszörnyűbb az volt, amikor hosszasan azt taglalta a doktor úr, hogy felelőtlen anyaként kockáztatom a baba életét. A leletet az ultrahang vizsgálatról nem kaptam meg (nem véletlenül), így csak a szóban elhangzott keringési eredményekre tudtam hivatkozni, amik teljesen rendben voltak. Jelen volt az az orvos is, aki az előző két napban burokrepesztést javasolt. Tudtam, hogy az egész helyzet egy jó zsaru-rossz zsaru felállás. Már nem éreztem magamban erőt, hogy tovább tartsam magamat az elképzeléseimhez. Itt meg kellett állnom és a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Kihátrálást tanusítottam és röviden megjegyeztem, ha ez most egy lecke volt az orvosok részéről, akkor átjött az üzenet és szeretném ha megadnák a lehetőséget, hogy hüvelyi úton burokrepesztés útján szüljem meg a kisbabámat. Hosszas egyezkedés után, végül belementek, azzal a feltétellel, hogyha tiszta a magzatvíz. Hívtam a férjemet, kértem, hogy azonnal induljon el és hozza a legesleglelkesítőbb énjét, a jó kedvet és a pozitív hozzáállását. Megtörtént a burokrepesztés, tiszta volt a magzatvíz. Két órát adtak, hogy beinduljanak a fájások. A párommal együtt lélegeztünk, elképzeltem, ahogy szépen nyílik a méhszáj és igyekeztem ellazulni amennyire csak lehet. Kis idő alatt sikerült a gondolataimat átalakítani és arra koncentráltam, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk a helyzetből. Táncoltunk, nevettünk, vizualizáltunk és hallgattam a szivárvány meditációt. Mivel nem voltak elég intenzívek a hullámzások, oxitocint kaptam. Read more