Szüléstörténet 159, Csenge baba

/in /by

Csenge születésének története 2014. július 16-án, szerdán hajnalban kezdődött: 2-kor arra ébredtem, hogy furcsa, ismeretlen érzéssel fáj a hasam, kimentem mosdóba, visszafeküdtem és elaludtam, de reggelig körülbelül két óránként felébredtem ugyanerre az érzésre. Csenge sokat mozgott, beszélgettem vele, akkor már sejtettem (de még nem mertem elhinni), hogy valami elindult, és hamarosan találkozunk. Megbeszéltem Vele, hogy minden úgy lesz, ahogy már  előre elterveztük, apával ketten várjuk majd amikor kibújik, és nem kell félnie, minden rendben lesz, nagyon vigyázunk majd rá, nagyon szeretjük már most is, várjuk már az érkezését. Azt is elmondtam neki újra (ahogy tettem azt az elmúlt hónapokban számtalanszor), hogy tudom nehéz egy ilyen pici babának kibújni, ilyen hosszú és nehéz utat megtenni az ismeretlenben, de mindenben segítek majd neki, nem lesz egyedül egy pillanatig sem!

Read more

Anyává váltam

/in /by

Szüléstörténet 158, Izabella Róza baba

/in /by

Mielőtt belekezdenék a szüléstörtébetbe fontosnak tartom megemlíteni, hogy a várandósságom 34. hetén kórházat és orvost váltottam. Így elkerültem egy valós indok nélküli rámerőltetett programcsászárt és azt, hogy bekerüljek a félelem alapú orvoslás örlőjébe.  Nagyon jól tettem, mert csodás természetes szülésélményem volt egy támogató csapattal.

Nagyon örülök, hogy nem engedtem a félelem alapú orvoslásnak és kiálltam azért, amit éreztem a lelkem mélyén. Mindenkit erre bíztatok, aki nem érzi magát 100%-osan biztonságban. Ehhez a szülésélményhez nekem kellett Réka, az Örömteli szülés tanfolyam, a mindennapi gyakorlások, vizualizáció és meditáció amelyek megerősítettek ebben. Read more

Szüléstörténet 157, Lilla baba

/in /by

Amikor tudtam meditáltam volt, hogy egy nap többször is. 40. héten volt az utolsó vizsgálat bő egy ujjnyi. 40+4 napon már nagyon vártam a bulit, nem szerettem volna indított szülést, akkor éjszaka nem tudtam aludni, sokat meditáltam és folyamatosan arra gondoltam, hogy én készen állok és kislányom ha te is készen állsz, akkor vágjunk bele és találkozzunk. Reggel elment a dugó, de a 11 órási ctg nem mutatott semmit.

14:15-kor elfolyt a  magzatvíz, teljes nyugalomban elindultam fürdeni, hajat mosni és elkezdtünk ebédelni.

14:35-kor érkezett az első összehúzódás, de nagyon enyhének éreztem, inkább ilyen derékba nyilalásnak. Nem is vettem túl komolyan, de egyből rendezett, ritmusos 2,5 percesek voltak, ez kissé gyanús lett, de teljes nyugalomban nyugtáztam, hogy induljunk inkább a kórházba.

Read more

Szüléstörténet 156, Berni baba

/in /by

Megszületett kislányunk, Bernadett. Ahogy ígértem, leírom az élményt.

Szombathelyen, a Markusovszky kórházban december 10-én született kislányunk, az ügyeletes orvos és szülésznő segítségével.

Aznapra beszéltem le a kislányoknak a születését, így reggel úgy köszöntem el az apukájától, hogy lehet hívni foglak, hogy menni kell. Úgy is lett

Reggel fél 8 körül kezdtem el érezni valamit, amiről sejtettem, hogy a szülibuli kezdete. Gyorsan megreggeliztem, hiszen tudtam, kelleni fog az energia, ki tudja meddig fog tartani az a nap. Reggeli után elmentem zuhanyozni, hogy megbizonyosodjak róla, nem csak vaklárma lesz. Kicsit összevissza, de olyan 15 percenként éreztem az összehúzódásokat. Hívtam a férjem, jöhet is haza a munkából, valószínűleg ma szülünk. Ez volt 9-kor.

Read more

Szüléstörténet 155, Soma baba

/in /by
Szinte az utolsó pillanatban találtam meg Rékát, a várandósságom 8. hónapja végén. Reméltem, hogy segítségével sikerül megszabadulnom a kétségeimtől, és bátran indulhatok neki életem nagy kalandjának. Kitaláltuk, miként tudok a rövid idő alatt készülni a közelgő szülésemre. Minden nap gyakoroltam és hallgattam a pozitív megerősítéseket, ami nagyon ellazított, így jó hangulatban és várakozással teltek az utolsó hetek.
A szülés természetesen indult meg.14 órás vajúdás követte, melyből az első 10 óra örömteli volt és alig fájdalmas. A magzatburok viszont nem repedt meg és a fájásgyengeség miatt nem indult be a rendes összehúzódás, ezért a burokrepesztés mellett döntöttünk. Utána egyből beindult az intenzív folyamat, Sajnos a baba feje viszont nem tudott a medencén áthaladni, túl nagy volt és nem csúcsosodott. Mivel azt mondták, biztosan nem fog átférni és én is az ájulásig kimerültem, elfogadtam a császárt.
Minden a beleegyezésemmel történt. Elfogadtam, sőt életmentőnek éreztem a műtétet.

Read more

Anyává váltam

/in /by

Szüléstörténet 154, Koppány baba

/in /by

12.09-én még részt vettem a szülésfelkészítő meditáción online. Aztán képzeld aznap este 10-kor el kezdett szivárogni valami (egy erős rúgás vagy pattanást éreztem), majd dőlt belőlem a magzatvíz. Feltételeztem.

18-ára voltam kiírva, de annyira örültünk neki, hogy előbb jött a babóca. Még a kórházi táskám sem volt összepakolva, így nekiláttam gőzerővel pakolni így este 10-kor. Aztán 1-ig csak pakoltam. 1-kor lefeküdtem, hogy most már aludnom kellene…aztán elkezdődtek a fájások… fél óránként jöttek az összehúzódások. Sajnos nem tudtam így semmit sem aludni 🙁 de legalább pihentem. Mindeközben a kisfiam folyamatosan mocorgott. Én meg úgy voltam vele, hogy ha mozgolódik, akkor nincs baja, így nem telefonáltam még a szülésznőmnek. Reggel Tibi nem is ment be dolgozni. Aznap mentem volna az utolsó UH-ra meg CTG-re, így le is mondtam. Csak feküdni bírtam már.

Read more

Kellemes Karácsonyt

/in /by

Drága édesanyák, kismamák, apukák és leendő anyukák!⁠

Egy kihívásokkal teli, szülési tekintetben is izgalmas, helyenként terhes év van mögöttünk. ⁠
Az élet azonban nem állt meg. A babák érkeztek és mi folyamatosan felkéSzültünk. Tettük a legjobbunkat a legkülönbözőbb körülmények között. ⁠ Mély hála van a szívemben, ahogy visszatekintek milyen sok baba és család született. ⁠
Hálásan köszönöm, hogy elkísérhettelek Benneteket!⁠
⁠
Áldott, békést karácsonyi ünnepeket kívánok Nektek!⁠
⁠
Mindig örülök, ha hírt adtok Magatokról! ⁠
A fotón csodaszép hipnobabánk Emma és Édesanyja ⁠

Szüléstörténet 153, Noa baba

/in /by

Megszületett a mi kis Angyalkánk. Bár a sors úgy hozta, hogy a végén császármetszéssel született meg, a vajúdás mégis örömteli volt.

Sajnos az első császármetszés belső hege miatt szükségessé vált a műtét. 12 óra alatt 2 ujjnyira kitágultam ki… Igazából az utolsó két óra volt nehéz, előtte sikerült relaxálnom, megélnem a vajúdást, vizualizáltam. Nyugodt voltam, pedig Apát nem engedték be velem, csak akkor jöhetett volna be, amikor már a szülőszobán vagyok… Aztán az orvos úgy döntött, hogy nem engedi tovább a vajúdást és műtét közben beigazolódott, hogy igaza lett. Plusz arctartással volt a baba a méhszájon, ami eléggé megnehezítette a folyamatot.

Csalódottságot nem érzek, mert tudom, hogy mindent megtettünk, hogy sikerüljön, ehhez pedig Te kellettél Réka! A nyugalmad, a szereteted, az elhivatottságod, minden, amit Te képviselsz sokat segített! Csodálatos, amit és ahogy csinálsz! Mindent köszönünk Neked