Szüléstörténet 106, Zsófi baba
Március 24-ére voltam kiírva.
Március 28-án este 10 órakkor folyt el a magzatvizem. Megbeszéltük a szülésznőmmel, hogy negyed-fél egy között találkozunk a kórházban, nem akartunk gyorsan beérni, mivel fájásaim még nem voltak. Lezuhanyoztam, összepakoltuk a hiányzó dolgokat a táskákba. Az autóban végig a megerősítéseket hallgattam. A kórházban éppen egy szülés sem volt, így egy ctg után egyből bemehettünk az egyik szülőszobába a férjemmel. Utána az ügyeletes orvos megvizsgált, akkor bő 1 ujjnyira voltam nyitva (előző nap teljesen zárt voltam). A szülésznőm azt ajánlotta, hogy reggelig várjunk a beöntéssel és a branüllel, és próbáljak aludni, ő pedig óránként bejött, és rámrakta a ctg-t, így tudtam kb 3-4 órát a szülőágyon pihenni. Reggelre újra megvizsgáltak, addigra tágultam még egy ujjnyit. Azt beszéltük meg, hogy 11 óráig várunk, hátha felgyorsulnak a dolgok maguktól, addig pedig különböző dolgokkal próbálkoztunk: beöntés, meleg zuhany, séta. Közben a férjemmel a kedvenc zenéimet hallgattuk, énekeltem, főleg a labdán ültem, és egy szék háttámlájára támaszkodva álltam. 11 óra körül az én kérésemre újra megvizsgáltak, szerettem volna tudni, hogy van-e előrehaladás. Kiderült, hogy a buroksapka még nem repedt meg, így azt megrepesztették. Read more