Szüléstörténet 181, Bóbita baba
Óriási belelazulással, virágnyitogatással, otthon, természetes úton, hullámok közt alvással, vasárnap hajnalban kidugta a fejét a kis kincs!
39.hét. Csütörtökön este még hajat mostam egy kád fürdőben, mert valami halvány hang azt súgta, hogy erre lehet, nem lesz alkalmam egy darabig.
Pénteken hajnalban 4-5 óra után olyan 20 percenként iszonyatos görcsök, reggel 8-tól már 10 percenként. Felhívtam a bábámat, hogy tudjon róla, bármi is ez. Ráadásul pont aznap kellett volna heti Nst-re mennem a háttér kórházba, de így semmi kedvem nem volt az utcára se lemenni. A védőnő is felhívott, hogy hogy vagyok, mert front van.
Egy hatalmas levest még megfőztem délután, sok-sok zöldséggel, hogy ha pár napig majd igazán nem lesz rá lehetőségem, akkor legyen mit a búránkba tolni. De ilyen lassan nem főztem még azelőtt. Próbáltam elterelni a figyelmemet, ahogy a bábám javasolta, és direkt nem baba-gyerek témájú podcastot hallgatni, ám kifogtam egy olyat, amiben Nagy Ervin arról mesél, hogy a kislánya hogyan is változtatta meg a személyiségét mint férfinak. Természetesen könnyezve hallgattam főzés közben. A székletem egyre gyakoribb lett. Estére a fájások erősebbek lettek, de köztük óriási boldogságot éreztem, mert arra gondoltam, hogy hamarosan találkozunk a kis kinccsel. Épp, ahogyan a meditációban elhangzik.
Read more