Szüléstörténet 116, Vince baba
Hosszú és gyönyörű második várandósságom alatt mindvégig nagyon készültem egy olyan természetes, háborítatlan szülésre, amilyen az első szülésem volt. Mindkét esetben az Örömteli szülés, Hipnobirthing módszerét választottam.
A 40. hét betöltése után történt, hogy egyszerre csak elkezdtem “érezni”, hogy közeleg az idő. A relaxációim is elmélyültek, a napjaim egy része álomszerű jelenlétben telt. Ekkor történt, hogy az elmém küldött egy képet (ahogy első kisfiam születése során is egy vizualizáció vezetett): egy gyönyörű tengeröböl képét, ahol volt számomra egy sziklákba vájt barlang, belül puha homok, mindenütt a földön virágszirmok, levelek. Tudtam, hogy ez az én “ősasszony barlangom”, ahol világra fogom hozni a kisfiamat. Minden egyes relaxációm során pillanatok alatt itt találtam magam, és szinte filmszerűen pergett le előttem a közelgő szülésem. Naponta többször merültem le ide, és pontról-pontra éltük át Vincével az eseményt, ami majd nemsokára bekövetkezik. Ahogy teltek-múltak a napok, és sokasodtak a finom, de rendszertelen méhösszehúzódások, próbáltam ezekhez igazítani a relaxációkat: aztán már nem is tudtam megkülönböztetni, hogy a méhösszehúzódások hatására merültem a relaxációkba, vagy a relaxációk hatására következtek be a méhösszehúzódások… De mindegy is volt, biztosan tudtam, hogy csendesen, nyugalomban, lassan, de biztosan nyílik a méhszájam, és hogy ez a szinte észrevehetetlen békés folyamat már a “vajúdás” része. A szülés előtt egy nappal a nyákdugó is távozott, és egész napra megmaradt egy finom tágulási vérezgetés, ami hatalmas örömmel töltött el, itt éreztem igazán, hogy közeleg a nagy pillanat. Read more